Kezdőlap > Hogy kerültem ide? Esküvő a láthatáron?

Hogy kerültem ide? Esküvő a láthatáron?

2013.01.31 08:11

Mi a manó?! Épp hazafelé sétáltam a suliból, amikor megláttam egy kislányt a zebrán. Hangosan csikorgott az autógumi és a fék hangja majd megsüketített. Félrelöktem a lányt. Egy kis ideig éreztem a fájdalmat, ahol az autó elütött. Éreztem, ahogy a vérem szétárad a testemen. Aztán minden elsötétült. Csak ennyi kellett és már itt is vagyok a pokol bejáratánál. Ne kérdezzétek, hogy mit tettem, amiért ide kerültem. Magam sem értem az okát.

A kapuban egy idősebb fiú állt. Bevezetett a pokolba. Először nem szólt semmit, csak megkérdezte a nevemet. Aztán elővett egy táblát és felírta, majd velem is aláíratta.

- Remélem nem bánja, ha magára hagyom egy kicsit.

- Nem...Ha nem baj, hogy tegeződünk.

- Akio vagyok.

- Értem. Szólíts nyugodtan Sakurának.:)

- Rendben. Szia.-elment.

- Hát te, ki vagy? Mit keresel itt?

- Szia neked is! Előbb mond meg te a sajátod és aztán kérdezd a másikét!

- Felvágták a nyelved, elég rendesen. Pedig azt sem tudod ki vagyok. De legyen, Uchiha Sasuke vagyok. És benned kit gyűlölhetek?

- Sakura vagyok. A családnevemet ne kérdezd, mert árva vagyok.

Sasuke letörölt egy láthatatlan könnycseppet az arcáról. A hatás kedvéért, még szipogott is hozzá.

- De bunkó vagy!

- Köszönöm.

- Miért veszed bóknak?

- Mert itt az is.

- Furi ez a pokol.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, de ez engem nem érdekel. Cső!

- Menj csak! Hiányzol a halálnak!

- Úhh! Annak remélem nem. Nincs kedvem az öreghez.

- Hülye.

- Mondtam, hogy bók.:P

- Akkor: jószívű, cuki, kedves és...

- Jó, jó, elég! Az Ördög fia vagyok, ne nevezz cukinak!

- Akkor, ne bunkózz!

Sasuke lelépett.

- Visszajöttem! Beszéltem a nagyúrral. Sajnos nincs hely a démonoknál, ezért a palotában fogsz lakni.

- (Király! Várj! Mi?)-Ott kik vannak még?

- A nagyúr, a két fia, a nemesek és a szolgák.

- (Ne má! Akkor, az Uchiha kölök is?)- Rendben.

- Kövess, Sakura. Egyébként miért vagy itt?

- Nem tudom. Nem mintha a mennyben jobb lenne, de ide azok kerülnek, akik rosszat tettek. Nem akarom védeni magam, de én tényleg nem csináltam semmit.

- Hiszek neked, pedig mind ezt mondja. Csak az Úr tudja, ki mond igazat.

- És miért hiszel nekem?

- Mert látszik rajtad, hogy igazat mondasz. És nem hinném, hogy van okod hazudni.:)

- Értem.

- Megjöttünk.

Eközben Sasuke:

- Hivattál, apám?

- Késtél.

- Bocs, de találkoztam egy lánnyal. Valami...Sakurával.

- Ó, őt én hívtam ide. A mennyben már nem volt hely.:P Jó lesz szolgának.

- Biztos...Szóval? Miért hívtál?

- Bizonyára te is tudod, hogy csak akkor lehet örökölni a trónt, ha a gyermek megházasodik és a feleségétől lesz a gyereke.

- Ja, és?

- Itachinak már elmondtam. Az a nagy harci helyzet, hogy amelyikőtök elöbb teljesíti ezeket a dolgokat, azé lesz a trón.

- Zsír! Úgy értem, igen is!

- Igyekezz, sok szerencsét! Ja, és Sakura hozzád költözik be, máshol nincs hely.

- Értem.(Szeretlek apuci!:P) - Mentem.

- Minek örülsz ennyire, öcsi?

- Semminek.(Na, majd épp neked fogom elmondani! Ne aggódj, nem neked örül a fejem!)

- Ne nézz hülyének. A fater elmondta, mi a szitu igaz?

- Ja. De ne erőlködj! Én nyerek.

- Á-á-á!-rázta a fejét.-Ne hidd, hogy a fater engedi az egyik ágyasodat a trón másik felére.

- El vagy tájolódva, bátyó! Már megvan a csaj! Most érkezett.

- Ki az áldozat? Csak nem az a rózsaszín hajú gyöngyszem a szobád elött?

- De.

- Akkor,-Itachi elhaladt Sasuke mellett.-sok szerencsét!

- Detto.(Neked nagyobb szükséged lesz rá!)

Közben berendezkedtem Sasuke szobájába.(Ekkor, még nem tudtam.) A bordó színű fal és a fehér függöny nagyon elnyerte a tetszésemet.

- De szép!

- Látom, tetszik.:)

- TE? Mit keresel itt?

- Ez itt, az én szobám. A faterom volt olyan kedves és hozzám költöztetett.

- (MIÉRT??MIÉRT?) - Bocsánat.

- Ne kérj bocsánatot. Nem tudhattad.

- De akkor is modortalan vagyok. Elvégre, ez a te otthonod.

- Igaz, de most már a tiéd is.

- :(

- Talán baj?

- Nem. Elmehetek fürdeni?

- Persze. Mindjárt szólok Hinatának, hogy csináljon egy jó kis fürdőt. Kérhetsz tőle ruhát is.

- Oké, kösz.

Sasuke nem sokára visszaért egy szolgálólánnyal.

- Jó napot kisasszony!

- Szia, Sakura vagyok.

- Én Hinata vagyok.

- Na, én magatokra hagylak titeket.

-Szóval, Hinata.

- Igen, kisassz...

- Nem, nem! Ne magázódjunk! Kérlek.

- De...de nekem nem szabad...

- Ha kettesben vagyunk.

- Oké. Akkor, megcsinálom a fürdővizedet.

- Köszönöm.

Megvártam Hinatát, aztán kértem tőle valami ruhát.

- Hűha! Ez gyönyörű, de miért kell ilyet viselnem?

- Itt minden nemes ilyet hord. A pokolban, ez a ruha a "menő".

- Értem. De akkor a szolgálóknak miért nem hordanak ilyet?

- Nem tartanak méltónak rá.

- Azért nektek is kitalálhatnának valami normális ruhát.

- Ezt sajnos nem helyeselhetem, különben kirúgnak.

- Ki ez a "nagyúr"?

- Az ördög. Tulajdon képpen egy normális embernek néz ki.

- Aha. Na, én mentem fürdeni. Ha szeretnél és időd is van, bármikor beszélhetünk.

- Örömmel.:) Szia.

- Szia.(Kedves lány.)

Fürdés után eszembe jutott, hogy kint hagytam a ruhámat.

- (Basszus! Most ki kell mennem? És ha ott van valaki? Na jó! Kimegyek.)

Lassan kinyitottam az ajtót. Pechhemre Sasuke épp a szobában tartózkodott.

- S-Sakura...

- ÁÁÁÁÁÁ!- Gyorsan befutottam a fürdőbe.

- B-bocsi.

- Mindegy. (Hála az égnek, rajtam volt a türcsi!)

- (Basszus! Rajta volt a türcsi!)

- Beadnád a ruhámat?

- Persze. Tessék.

- Kösz.

Felöltöztem és kimentem.

- Csini vagy.(Azta!)

- Ó, köszi.(Valaki pirul!)

- Öhm...Szóval van egy kis időd?

- Van, ha nem bunkózol.

- OK. Nos, lenne egy ajánlatom.

- És pedig?

- Apám annak adja a trónt, akinek hamarabb lesz gyereke.

- És, hogy kapcsolódik ez...Nem, nem! Nem vállalom!

- Azt majd meglátjuk. Ha nem teszed meg, az a kislány látja kárát.

- Mi? De ő nem tehet semmiről!

- Örülök, hogy egyet értünk.

- Oké. De remélem tudod, hogy utállak!

- Én is.:) Ne hidd, hogy örülök neki, hogy egy ilyen deszkával kell együtt lennem!

- Ó tényleg? Az arcod másról árulkodott amikor csak törülköző volt rajtam!

- Ne dühíts!

- Miért, mi lesz? Nem félek tőled te ördög!

- (Hát ez beszarás! Nem fél tőlem?) - Ne tudd meg, milyen ha mérges vagyok!

- Hűha! Nagyon félek!

- Jobban tennéd!

- De nem teszem!

- Na jó, ha a végét akarod a lánynak...

- Ne, ne, ne! Jól van! Oké, bocs. De akkor sem félek tőled.

- Így mindjárt jobb.

- Szóval, mit kell csinálnom?

- Először is: a többiek előtt nem szólhatsz vissza. Másodszor: a barátnőmet kell játszanod, kedvesnek kell lenned velem. És engedned kell, hogy megcsókoljalak.

- Ennyi?

- Ennyi.

- Feleségül ne vegyelek?

- Arra nincs szügség.

- Szevasz Sasuke! Szép hölgy!

- Hello.

- Mit akarsz Itachi?

- Jöttem bemutatkozni az új lánynak. Talán gond?

- Igen.

- Nem. Sakura vagyok, nagyon örvendek, Itachi.:)

- Végre egy tisztelettudó kislány.

- Most, hogy ismeritek egymást.-kitolta Itachit az ajtón.-Mehetsz a dolgodra.

- Gonosz vagy, öcsi! Ráadásul Sakura jelenlétében.

- Engem nem izgat. Azt csinál, amit akar. Tény, hogy kicsit tényleg gonosz.

- Ne má! Összefogtok ellenem, pedig csak 2 perce ismeritek egymást!

- Igen. Én csípem Itachit. Lehet, hogy az előző életemben találkoztam vele.:)

- Lehet.:) Mielőtt meghaltál. Nekem is ismerős vagy.

- Gonosz vagyok,ezt nem zárom ki. De akkor is, menjen a szobámból!

- Oké, kimegyek. És Sakura!

- Igen?

- Vigyázz vele! Ne engedd, hogy irányítson!

- Ne aggódj. Nem engedem.:)

- Te csak ne adogass neki tanácsokat! Bátyó.

- Nyugi. Ha nem szól, akkor se hagytam volna magam.:)

- Na én megyek. Sziasztok!

- Szia.

- Na. Én elfáradtam, megyek aludni.

- Várj! Nem aludhatsz a földön! Én vagyok a vendég. Nekem kell ott lennem, te menj csak az ágyadba.

- Nem lenne jobb, ha mindketten az ágyban aludnánk? Nincs kedvem veszekedni.

- Jó. De ne csinálj hülyeséget, oké?

- Hova gondolsz?!

- Csak kiismertelek röpke egy nap alatt.:P

- Ej, ej! Hát nem bízol a barátodban?

- Épp így kezdődött a második mondatod. :)

- Igazán bízhatnál bennem. Hiszen a barátnőm vagy.

- Te pedig a barátom, és elfogadod a döntésemet.

- (Miért ilyen okosak a nők?! Minden helyzetet kimagyaráznak.)

- Jó éjt!

- Neked is, cica.

- Kérlek. Ne hívj így.

- Miért?

- Mert...a volt barátom is így hívott. És nem akarok emlékezni rá.

- Értem. Akkor mit szólnál a Sakuhoz?

- Bármi csak a cicát ne.

- Saku.

- Hm?

- Ha nem lennék bunkó és nem lennék az ördög fia...Szeretnél?

- Ö...Ez most meglepett...Hát, lehet.

- Csak ennyit akartam tudni.

Álmomban:

- Siess Saku! Lemaradsz a szertartásról!

- Ne! Várj meg, Sasuke!

- Nyugalom. Nem megyek sehová nélküled. Szeretlek!

- Én is szeretlek!

Másnap:

- Mmmm! De jól aludtam! Jó reggelt Saku.

- Reggelt!

- Baj van?

- Nem, csak furcsát álmodtam.

- Elmondod?

- Nem!

- Óké...Nem kell leharapni a fejem.

- Bocsánat...De nem mondhatom el...

- Te tudod. Te mész elöbb fürdeni, vagy menjek én?

- Ha nem gond, megyek én. Gyors leszek.

- Nem kell sietni.-perverz mosoly.

- Ne erölködj, bezárom az ajtót.:)

- :( Pedig nem is csinálnék semmit.

- Az, biztos! Semmit, nem lehet csinálni. Na megyek.

Most nagyon figyeltem, hogy semmit ne hagyjak a szobában. Lefürödtem, felöltöztem.

- Sasu...ke.-Sasuke visszaaludt.(Milyen békésen alszik. Na álljunk csak meg! Miken gondolkozom én?) Megsimogattam az arcát.-Sasuke...mehetsz fürdeni.

- Sakura...

- Ha?(Álmában beszél? Na ne, én ezt nem veszem be!)-Sasuke!-megpusziltam.

- Hm? Mi az?

- Eleget aludtál. Mehetsz fürdeni.

- Oké.

- És nehogy megint elaludj.

- Miért? Zavar?

- Nem, sőt nagyon örülnék ha egész nap aludnál, mert olyan ari vagy akkor. De nem akarom, hogy a kádban aludj. Még megfulladsz.

- Ó, hát aggódsz értem?

- Ilyet nem mondtam. Na nyomás, fürdeni. (Aggódni, persze! Még mitnem!)

Sasuke egy jó 20 percig ásztatta magát, aztán kijött. Na vajon, hogy?! Hát félmeztelenül!

- Mi az? Jaj de ari vagy mikor pirulsz! :)

- T-t-t-t-te meg mit csinálsz? Én nem pirulok!

- Akkor, nem bánod, hogy így maradok reggelig?

- DE! Vegyél fel egy pólót, Sasuke! Most!

- Zavarban van a kicsi Saku.:P

- SASUKEEE!!!

- Ne egyél meg!

- Nincs kedvem rosszul lenni.:P

- Jó,jó!

- Köszönöm.(Az agyam eldobom!)- Most meg mit nézel?

- Téged. Már ez is zavar? Vagy inkább zavarba hoz?

- Nem!

- Látom rajtad! Pirulós! *W*

- Gondolom ha megkérnélek, hogy hagyd ezt abba, nem tennéd meg.

- Próbáld ki.:)

- Légyszives, fejezd be.

- Oké.

- Jé, csoda törént!

- Erre inkább, nem mondok semmit.

- Én meg erre nem mondok semmit.

- Miért?

- Mert nem akarok büntit kapni!

- Pedig élveznéd! :P

- Nem!

- Kötve hiszem!

- Szívesen megkötözlek.:)

- Azt, elhiszem. De nem engedem.

- Gondoltam.

- Na de most gyere, beszélnünk kell apámmal.

- (Mi a ráknak?!) - Oké.

- Ja, csak hogy tudd:Apám látja az alvilági lakók gondolatait.

- Vagyis, az enyémet is.

- Pontosan.

- (Mit kell még elviselnem?)

Elmentünk az "ördöghöz". Halelujja! Most azért ver az Isten, mert nem hozzá mentem! Sasuke kopogás nélkül (hogy felbátorodott a jelenlétemben!) benyitott.

- Á, az én kisfiam és... És te?

- Ö-örvendek!-(Mi van velem? Nem szoktam így beparázni.) -Meghajoltam.- Sakura vagyok!

- Nem kell félned, Sakura. Én szívesen látlak.

- Köszönöm.

- Ő a barátnőm.

- Ó, vagyis egyre közelebb jársz a trónomhoz? Értem. Hát akkor, üdv a pokolban, kedves Sakura.

Ismét meghajoltam.

- És, mikor lesz az esküvő?

- Esküvő?- teljesen kibuktam.

- Hát, azt a baba előtt tervezzük igaz, cica?

- I-igen.- (Mi a franc?)

- Hát akkor, mi megyünk is. Szia.

- Viszlát!

- Szervusztok!

Kiléptünk a szobából. Itt még nem mertem szólni, de amint a szobánkba értünk, letámadtam Sasukét.

- Mégis mikor akartál szólni erről az "apróságról", he?

- Bocs, elfelejtettem.

- Majd elfelejtem én is, hogy mit ígértem! Elvállaltam, hogy a barátnőd legyek, hogy gyereket szülök neked, de esküvőről szó sem volt! Legalábbis a te szádat ilyesmi nem hagyta el!

- Na és? Ennyi még csak belefér!

- DE ÉN NEM SZERETLEK TÉGED, SASUKE!!!

Sasuke köpnyi nyelni nem tudott. Otthagytam és lefeküdtem. A takarót a fejemre húztam és valószínűleg hamar elaludtam,mert az ez után történtekből nem emlékszem semmire. Dél körül felkeltem és tudjátok mit láttam? Hát persze, hogy Sasukét csupaszon!

- ÁÁÁ! Mi a rákért kell folyton ruha nélkül rohangálnod!? Legyél már egy kicsit tekintettel rám is!

- Miért pont most keltél fel?

- Nehogy már az én hibám legyen, hogy nem tudsz 1 prcre se meglenni a kockahasad és egy tükör nélkül!

- Hohó! Most elismerted, hogy tetszik a látvány!

- Álmodban!

- Ott is.:P Még mindig haragszol?

- Igen!

- És meddig fogsz még?

- Sokáig! Miért?

- Gondolkodtam. Mi lenne, ha...belekezdenénk a babaprojektbe?

- HÜLYE IDIÓTA!!!-hozzávágtam a párnát.

- Bocs, csak vicceltem!

- Marha vicces! Még egy ilyen és nem szoktam ilyet mondani, de :Hogyan szedjük ki Sasuke kígyójátprojekt lesz!

- Hűűű! Ez elég durva egy lány szájából!

- Fogsz még ilyen dolgokat hallani, ha nem hagysz békén!

- Igazad van,bunkó voltam. De én ilyen vagyok! Nem tudok megváltozni.

- Mert nem akarsz! Ha valaki meg akar változni, az meg is tud! Csak te akaratgyenge vagy.

- Na most már elég! Ez túl megy minden határon! Ne akard, hogy bedühödjek, mert abból bajod származhat!

- Nem érdekel! Inkább engem bánts, mint azt a kislányt! Ha meg akarsz ütni, üss meg! De akkor mérget vehetsz rá, hogy soha a büdös életben nem lesz TŐLEM gyereked!

Sejthetitek, hogy Sasuke ismét egy szót sem tudott szólni. Meg sem vártam amíg észhez tér, felkaptam a cipőmet és elhagytam a szobát.

Egyenesen az udvarra mentem. Leültem egy padra és térdre hajtott fejjel sírtam.

- Miért sír egy ilyen tünemény ezen a szép napon?

- Ha...? Te vagy az, Itachi?

- Az a bolond öcsém,igaz?

Nem akartam szidni Sasukét. Tudtam, ha ez az Ördög fülébe jut, biztosan kitesz a palotából. És Sasukéval is váltana néhány nem kedves szót.

- Nem...Az én hibám volt. Túlságosan sokat vártam tőle.

- Biztos vagy benne? Szerintem nem mondasz igazat.

- De én...

- Ha nem akarod elmondani, nem haragszom meg rád. Csak szeretném, ha boldog lennél, hiszen tudom milyen az öcsém.

- Köszönöm.

- Na, most pedig hagyd abba a sírást. Rossz fényt vet a pokol hírnevére.:P

Ezzel sikerült valamennyire megnyugtatnia.

- Azt hiszem, visszamegyek és bocsánatot kérek Sasukétól. Végülis nem csak az ő hibája, hogy nem jövök ki vele.

- Helyes.Ha bármi gond van vele, tudod hol találsz.:) Majd én lerendezem.

- Köszönök mindent Itachi! Később még találkozunk!

- Szia!

Mikor felértem, Sasuke még mindig magán kívül volt.(Bár, megértem.:) )

- Szia...Nézd Sasuke. Tudom, most biztosan haragszol rám...Nem akartam úgy beszélni, sajnálom. Én csak...nekem ez túl sok és muszáj volt valahogy kiengednem a feszültséget, de nem akartam rajtad levezetni. Ezért,...bocsánatot kérek.

- Sakura...Én még sosem mondtam ilyet, de bocsáss meg nekem! Hülyén viselkedtem.

- Hát, ez igaz, de én voltam az aki folyton hisztizett!

- Mindegy, felejtsük el. Rendben?

- Oké. És...benne vagyok.

- Miben?

- Amit mondtál. Hogy is nevezted? Babaprojekt.:)

- Komoly? Miért döntöttél így?

- Mert előbb vagy utóbb, úgyis meg kell történnie. És látom, hogy te nem akarod húzni az időt.

- Hát, jó. De ehhez tudnom kell valamit.

- Mit?

- Szűz vagy még?

- Ez miért fontos?

- Mert ettől függ, hogy fogom csinálni!:)

- Igen./-.-/-Szűz vagyok.

- Oké.(Előre tudom, hogy ez érdekes lesz!:P)

Sasuke elkezdte lekapkodni a ruháimat.

Féltem bevallani magamnak, de egy kicsit élveztem. Annak ellenére, hogy egy perverz állat, nagyon óvatos volt. A végére el is aludtam.:P És csak este ébredtem fel. Sasuke engem nézett.

- Jó estét!

-Meg szabad tudnom, hogy miért nézel?

- Tilos?

- Nem mondtam, ne terelj!

- Csak azért néztelek, mert olyan ari vagy, amikor alszol!:)

- Nahát! Az ördög tud kedves is lenni?:P

- Jól vagy?

- Hm?

- Jól érzed magad?

- Igen. Miért?

- Csak mert most először...tudod.

- Ja, persze! Pompásan vagyok!

- Akkor, jó.(Mi a fenéért ilyen cuki, mikor pirul????!!!*W*)

- Sasuke.

- Igen?

- Legyél már egy kicsit bunkó!

- Mi?
- Mondj valamit, amitől mérges leszek és megharagszom rád!

- Minek? Most békültünk ki és feküdtünk le!

- De...

- Ó, már értem. Kezdessz belémszeretni, de nem akarsz! Ugye?

- Nem, nem erről van szó! Csak uncsi ilyen nyugodtan és csendben lenni.:)

- Bevallod végre, hogy tetszem neked?

- Nem!

- Akkor, nem!:)

- /-.-/- Kaphatok valami kaját?

- Persze.Az egyik barátom mindjárt hozza.

Végszóra kopogtak az ajtón.

- Gyere be!

- Meghoztam a vacsorát, Sasuke! Nahát, ki ez a szépség? Csak nem az új csajod?

- Sakura vagyok!

- Ő a barátnőm.

- Értem. Én Uzumaki Naruto vagyok, örvendek!

- Én is!:) Köszönöm az ételt!

- Szivesen. Ha nem bánod, ellopom Sasukét egy percre!:)

- Nem baj.

Félrevonultak.

- Szóval, ki ez?

-Mondtam, hogy a barátnőm!

-Haver, régóta ismerlek és tudom, hogy neked soha nem volt 1 hétnél tovább tartó kapcsolatod!

-Na jó! Apám azt találta ki, hogy annak adja az örökséget és a trónt, akinek elöbb lesz gyereke és felesége. És őt találtam erre a célra legmegfelelőbbnek.

-Gondolhattam volna! Na, nekem mennem kell! Jó étvágyat és jó éjszakát!

-Köszönjük.:) Szia!

Naruto elment és Sasukéval csöndben megettük a vacsit. Mikor végeztünk, hosszú csend következett be.

- Valami baj van? Sakura?

- Gondolkoztam.

- Micsodán?

- Nem várom, hogy megértsd miről is beszélek...,de túl gyorsan beletörődtem abba, hogy itt vagyok. Meghaltam. És többé nem láthatom a szüleimet...a barátaimat. És ez még csak most esett le. Ez nem egy kirándulás a nyáriszünetben, hanem az életem vége és egy új egy másik világban.

- Értelek. Erre még nem is gondoltam. Sajnálom.

- Mostmár ez az új otthonom. Ne sajnálj miatta.

- És mi lesz a családoddal?

- Mostantól...te leszel a családom...!

Sasukét meglepte a válasz. Csak bámult rám elkerekedett szemekkel.

- Levegőt azért vehetnél, Sasuke!:P Ha? Mi az?

- Te vagy az első, aki a családjának tekint. Köszönöm.

- Jó, de mostmár elengedhetsz!

-Kérlek,ne csókolgass!

-Miért?

-Mert én nem szeretlek téged.

-Még nem. De majd egyszer ráébredsz, hogy nem így van.

-Sosem adod fel, nem igaz?

-Pontosan!:)

-Ettől tartottam.-.-Elmegyek fürdeni.

-Jó.

-Be lesz zárva az ajtó,Sasuke. A te érdekedben.

-Felőlem.(Úgy se tudom megállni, tudod!)

-Hjaj, Sasuke! Tudom, hogy ott vagy! Gyere elő, nem kell bújkálnod!(Tudtam, hogy nem bír majd magával! Perverz!)

-Honnan tudtad?

-Még egy ilyen hülye kérdést! De ha már itt vagy, gyere és fürödj velem!

-És, hamár itt vagy, mossuk meg a fejed!

Miután megfürödtünk:

-V-várj, Sasuke! Mondtam, hogy...

-Ssssh...

Hát, ez kész! Miért nem ellenkeztem?

-Ezt hagyd abba!

-Ne haragudj! Csak elragadott a hév.

-Hát, többször ne ragadjon el! Jó éjt!

-Neked is, Saku.(Mi van velem? Hagyom, hogy ő parancsoljon nekem? Naruto jól mondta! Nem vagyok normális! Holnap az első dolgom az lesz, hogy kivizsgáltatom magam!)

Másnap:

-(Még alszik. Kimegyek, nehogy felébresszem.)

Sasuke mocorgott. Na, ez nem jött össze!

-Sakura?

-Ö...Igen? Felébresztettelek? Bocsánat.

-(Most komolyan bocsánatot kért? Lehet,hogy nem kell dokihoz mennem?)-Nem ébresztettél fel.

-Csináljak valami kaját?

-Aha.

-Jó.(Rossz kedve van?)-Minden rendben?Fáradt vagy még?

-Nem.

-Akkor miért vagy ilyen? Rád jött az 5 perc? :)

-Csinálnád a kaját?!

-Sasuke!

-Mi van?!

-Tudod, mit? Járok egyet! Szia!

-(Miért csinálod ezt velem? Ha veled vagyok nem tudok írányítani...Elpuhulok melletted, Sakura, Legjobb lesz,ha utána megyek.)

-Nem értem! Miért nem tudsz normális lenni, Sasuke?!

-Sakura?

-Á, szia, Naruto!

-Baj van? Sasuke már megint hozta a formáját?

-Tulajdonképpen, igen.

-Mit csinált?

-Megérdeztem,hogy kér-e reggelit. Mondta, hogy igen, de láttam rajta, hogy zavarja valami. És mivel nem vagyok paraszt, megérdeklődtem, hogy mi a baja. Összekaptunk, és számonkért,hogy hol van már a kajája. Fogtam magam és eljöttem.

-Beszélek vele, ha gondolod.

-Nem, nem kell. Majd én elintézem.

-Biztos?

-Igen. Az én dolgom, nem hagyhatom, hogy te csinálj rendet helyettem.

-Hát, jó. De héj! Azért vannak a barátok!

-Köszönöm, Naruto!

-Sakura!

-Ha? Sasuke...mi az?

-Sajnálom...Nem akartalak megbántani, csak úgy éreztem, tennem kell valamit...hogy...

-Hogy?

-Nem tudom megmagyarázni, majd a szobánkban elmondom.

-Héj, Sasuke! Nem ismerek rád!

-Pedig nem öregedtem.

- Nem is azért mondtam! Mikor is bántál meg valamit és kértél bocsánatot?

- Öh....Most?

- Hát, ez az!

- Ö...Én is itt vagyok ám!

- Bocsi Sakura, de ez nagyon meglepett. Sasuke bocsánatot kért! Ez hihetelen!

- Tényleg ilyen ritka eset lenne?

- Ahha!

- Na, de nekem mennem kell. Később még találkozunk!

- Szia!

- Cső!

- Na gyere! Meg szeretném tudni, hogy mi a mentséged.:)

Fel is mentünk a szobánkba. Ott leültem az ágyra, Sasuke meg mellém.

- Nos?

- Befejezem a mondatomat. Tennem kellett valamit, ami a szokásommá vált.

- Bunkónak kellett lenned? Ezt nem igazán értem.

- Ez egy olyan dolog, amit sokan nem értenek. A fater arra tantott, hogy :-Csak akkor kaphatok meg mindent, ha eléggé akarjuk.!-És ezt ő úgy fordította, hogy erőszakosnak, néha bunkónak kell lennünk. Csakhogy, ez nálam eldurvult és idővel, mindig mindenkivel bunkó voltam.

- Így már világos. De erről-bocsásson meg az apád-igazából ő tehet.

- Talán. De én nem vettem észre, hogy mit teszek, csak miután téged megismertelek.

- :) Kedves,hogy ezt mondod. A hírhett Uchiha Sasuke milyen kis érzelmes! :P