Mi a manó?!  Épp hazafelé sétáltam a suliból,  amikor megláttam egy kislányt a zebrán.  Hangosan csikorgott az autógumi és a fék hangja majd megsüketített.  Félrelöktem a lányt.  Egy kis ideig éreztem a fájdalmat, ahol az autó elütött.  Éreztem, ahogy a vérem szétárad a testemen.  Aztán minden elsötétült.  Csak ennyi kellett és már itt is vagyok a pokol bejáratánál.  Ne kérdezzétek, hogy mit tettem, amiért ide kerültem.  Magam sem értem az okát. 

 A kapuban egy idősebb fiú állt.  Bevezetett a pokolba.  Először nem szólt semmit, csak megkérdezte a nevemet. Aztán elővett egy táblát és felírta, majd velem is aláíratta.

- Remélem nem bánja, ha magára hagyom egy kicsit.

- Nem...Ha nem baj, hogy tegeződünk.

- Akio vagyok. 

- Értem. Szólíts nyugodtan Sakurának.:)

- Rendben. Szia.-elment.

-  Hát te, ki vagy?  Mit keresel itt?

- Szia neked is! Előbb mond meg te a sajátod és aztán kérdezd a másikét!

- Felvágták a nyelved, elég rendesen. Pedig azt sem tudod ki vagyok. De legyen, Uchiha Sasuke vagyok. És benned kit gyűlölhetek?

- Sakura vagyok.  A családnevemet ne kérdezd,  mert árva vagyok.

Sasuke letörölt egy láthatatlan könnycseppet az arcáról.  A hatás kedvéért, még szipogott is hozzá.

- De bunkó vagy!

- Köszönöm.

- Miért veszed bóknak?

- Mert itt az is.

- Furi ez a pokol.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, de ez engem nem érdekel. Cső!

- Menj csak! Hiányzol a halálnak!

- Úhh! Annak remélem nem. Nincs kedvem az öreghez.

- Hülye.

- Mondtam, hogy bók.:P

- Akkor: jószívű, cuki, kedves és...

- Jó, jó, elég! Az Ördög fia vagyok,  ne nevezz cukinak!

- Akkor, ne bunkózz!

Sasuke lelépett.

- Visszajöttem! Beszéltem a nagyúrral. Sajnos nincs hely a démonoknál, ezért a palotában fogsz lakni.

- (Király! Várj! Mi?)-Ott kik vannak még?

- A nagyúr, a két fia, a nemesek és a szolgák.

- (Ne má! Akkor, az Uchiha kölök is?)- Rendben.

- Kövess, Sakura. Egyébként miért vagy itt?

- Nem tudom.  Nem mintha a mennyben jobb lenne,  de ide azok kerülnek,  akik rosszat tettek.  Nem akarom védeni magam, de én tényleg nem csináltam semmit.

- Hiszek neked, pedig mind ezt mondja. Csak az Úr tudja, ki mond igazat.

- És miért hiszel nekem?

- Mert látszik rajtad, hogy igazat mondasz. És nem hinném, hogy van okod hazudni.:)

- Értem.

- Megjöttünk.

Eközben Sasuke:

- Hivattál, apám?

- Késtél.

- Bocs, de találkoztam egy lánnyal. Valami...Sakurával.

- Ó, őt én hívtam ide. A mennyben már nem volt hely.:P Jó lesz szolgának.

- Biztos...Szóval? Miért hívtál?

- Bizonyára te is tudod, hogy csak akkor lehet örökölni a trónt, ha a gyermek megházasodik és a feleségétől lesz a gyereke. 

- Ja, és?

- Itachinak már elmondtam.  Az a nagy harci helyzet, hogy amelyikőtök elöbb teljesíti ezeket a dolgokat, azé lesz a trón.

- Zsír! Úgy értem, igen is!

- Igyekezz, sok szerencsét! Ja, és Sakura hozzád költözik be, máshol nincs hely.

- Értem.(Szeretlek apuci!:P) - Mentem.

- Minek örülsz ennyire, öcsi?

- Semminek.(Na, majd épp neked fogom elmondani! Ne aggódj, nem neked örül a fejem!)

- Ne nézz hülyének. A fater elmondta, mi a szitu igaz?

- Ja.  De ne erőlködj! Én nyerek.

- Á-á-á!-rázta a fejét.-Ne hidd, hogy a fater engedi az egyik ágyasodat a trón másik felére.

- El vagy tájolódva, bátyó! Már megvan a csaj! Most érkezett.

- Ki az áldozat? Csak nem az a rózsaszín hajú gyöngyszem a szobád elött?

- De.

- Akkor,-Itachi elhaladt Sasuke mellett.-sok szerencsét!

- Detto.(Neked nagyobb szükséged lesz rá!)

Közben berendezkedtem Sasuke szobájába.(Ekkor, még nem tudtam.) A bordó színű fal és a fehér függöny nagyon elnyerte a tetszésemet.

- De szép!

- Látom, tetszik.:)

- TE? Mit keresel itt?

- Ez itt,  az én szobám.  A faterom volt olyan kedves és hozzám költöztetett. 

- (MIÉRT??MIÉRT?) - Bocsánat.

- Ne kérj bocsánatot.  Nem tudhattad.

- De akkor is modortalan vagyok. Elvégre, ez a te otthonod.

- Igaz, de most már a tiéd  is. 

- :( 

- Talán baj?

- Nem. Elmehetek fürdeni?

- Persze. Mindjárt szólok Hinatának, hogy csináljon egy jó kis fürdőt. Kérhetsz tőle ruhát is.

- Oké, kösz.

Sasuke nem sokára visszaért egy szolgálólánnyal.

- Jó napot kisasszony!

- Szia, Sakura vagyok.

- Én Hinata vagyok.

- Na,  én magatokra hagylak titeket.

-Szóval, Hinata.

- Igen,  kisassz...

- Nem, nem! Ne magázódjunk! Kérlek.

- De...de nekem nem szabad...

- Ha kettesben vagyunk.

- Oké. Akkor, megcsinálom a fürdővizedet.

- Köszönöm.

 Megvártam Hinatát,  aztán kértem tőle valami ruhát.

- Hűha! Ez gyönyörű, de miért kell ilyet viselnem?

- Itt minden nemes ilyet hord. A pokolban, ez a ruha a "menő".

- Értem. De akkor a szolgálóknak miért nem hordanak ilyet?

- Nem tartanak méltónak rá.

- Azért nektek is kitalálhatnának valami normális ruhát.

- Ezt sajnos nem helyeselhetem, különben kirúgnak.

- Ki ez a "nagyúr"?

- Az ördög. Tulajdon képpen egy normális embernek néz ki.

- Aha.  Na, én mentem fürdeni.  Ha szeretnél és időd is van, bármikor beszélhetünk.

- Örömmel.:) Szia.

- Szia.(Kedves lány.)

Fürdés után eszembe  jutott, hogy kint hagytam a ruhámat.

- (Basszus! Most ki kell mennem? És ha ott van valaki? Na jó! Kimegyek.)

Lassan kinyitottam az ajtót. Pechhemre Sasuke épp a szobában tartózkodott.

- S-Sakura...

- ÁÁÁÁÁÁ!- Gyorsan befutottam a fürdőbe.

- B-bocsi.

- Mindegy. (Hála az égnek, rajtam volt a türcsi!)

- (Basszus! Rajta volt a türcsi!)

- Beadnád a ruhámat?

- Persze. Tessék.

- Kösz.

Felöltöztem és kimentem.

- Csini vagy.(Azta!)

- Ó, köszi.(Valaki pirul!)

- Öhm...Szóval van egy kis időd?

- Van, ha nem bunkózol.

- OK. Nos, lenne egy ajánlatom.

- És pedig?

- Apám annak adja a trónt, akinek hamarabb lesz gyereke.

- És, hogy kapcsolódik ez...Nem, nem! Nem vállalom!

- Azt majd meglátjuk. Ha nem teszed meg, az a kislány látja kárát.

- Mi? De ő nem tehet semmiről!

- Örülök, hogy egyet értünk.

- Oké. De remélem tudod, hogy utállak!

- Én is.:) Ne hidd, hogy örülök neki,  hogy egy ilyen deszkával kell együtt lennem!

- Ó tényleg? Az arcod másról árulkodott amikor csak törülköző volt rajtam!

- Ne dühíts!

-  Miért, mi lesz? Nem félek tőled te ördög!

- (Hát ez beszarás! Nem fél tőlem?) - Ne tudd meg, milyen ha mérges vagyok!

- Hűha! Nagyon félek!

- Jobban tennéd! 

- De nem teszem!

- Na jó, ha a végét akarod a lánynak...

- Ne, ne, ne! Jól van! Oké, bocs. De akkor sem félek tőled.

- Így mindjárt jobb.

- Szóval, mit kell csinálnom?

- Először is: a többiek előtt nem szólhatsz vissza.  Másodszor: a barátnőmet kell játszanod,  kedvesnek kell lenned velem.  És engedned kell, hogy megcsókoljalak.

- Ennyi?

- Ennyi.

- Feleségül ne vegyelek?

- Arra nincs szügség.

- Szevasz Sasuke! Szép hölgy!

- Hello.

-  Mit akarsz Itachi?

- Jöttem bemutatkozni az új lánynak. Talán gond?

- Igen.

- Nem. Sakura vagyok, nagyon örvendek, Itachi.:)

- Végre egy tisztelettudó kislány.

- Most, hogy ismeritek egymást.-kitolta Itachit az ajtón.-Mehetsz a dolgodra.

- Gonosz vagy, öcsi! Ráadásul Sakura jelenlétében.

- Engem nem izgat. Azt csinál, amit akar. Tény, hogy kicsit tényleg gonosz.

- Ne má! Összefogtok ellenem, pedig csak 2 perce ismeritek egymást!

- Igen. Én csípem Itachit. Lehet, hogy az előző életemben találkoztam vele.:)

- Lehet.:) Mielőtt meghaltál. Nekem is ismerős vagy.

- Gonosz vagyok,ezt nem zárom ki. De akkor is, menjen a szobámból!

- Oké, kimegyek. És Sakura!

- Igen?

- Vigyázz vele! Ne engedd,  hogy irányítson!

- Ne aggódj. Nem engedem.:)

- Te csak ne adogass neki tanácsokat! Bátyó.

- Nyugi. Ha nem szól, akkor se hagytam volna magam.:)

- Na én megyek. Sziasztok!

- Szia.

- Na. Én elfáradtam, megyek aludni.

- Várj! Nem aludhatsz a földön! Én vagyok a vendég. Nekem kell ott lennem, te menj csak az ágyadba.

- Nem lenne jobb, ha mindketten az ágyban aludnánk? Nincs kedvem veszekedni.

- Jó. De ne csinálj hülyeséget, oké?

- Hova gondolsz?!

- Csak kiismertelek röpke egy nap alatt.:P

- Ej, ej! Hát nem bízol a barátodban?

- Épp így kezdődött a második mondatod. :)

- Igazán bízhatnál bennem. Hiszen a barátnőm vagy.

- Te pedig a barátom, és elfogadod a döntésemet.

- (Miért ilyen okosak a nők?! Minden helyzetet kimagyaráznak.)

- Jó éjt!

- Neked is,  cica.

- Kérlek.  Ne hívj így.

- Miért?

- Mert...a volt barátom is így hívott.  És nem akarok emlékezni rá.

- Értem. Akkor mit szólnál a Sakuhoz?

- Bármi csak a cicát ne.

- Saku.

- Hm?

- Ha nem lennék bunkó és nem lennék az ördög fia...Szeretnél?

- Ö...Ez most meglepett...Hát, lehet.

- Csak ennyit akartam tudni.

Álmomban:

- Siess Saku! Lemaradsz a szertartásról!

- Ne! Várj meg, Sasuke! 

- Nyugalom. Nem megyek sehová nélküled. Szeretlek!

- Én is szeretlek!

Másnap:

- Mmmm! De jól aludtam! Jó reggelt Saku.

- Reggelt!

- Baj van?

- Nem, csak furcsát álmodtam.

- Elmondod?

- Nem!

- Óké...Nem kell leharapni a fejem.

- Bocsánat...De nem mondhatom el...

- Te tudod. Te mész elöbb fürdeni, vagy menjek én?

- Ha nem gond, megyek én. Gyors leszek.

- Nem kell sietni.-perverz mosoly.

- Ne erölködj, bezárom az ajtót.:)

- :( Pedig nem is csinálnék semmit.

- Az, biztos! Semmit,  nem lehet csinálni.  Na megyek.

Most nagyon figyeltem, hogy semmit ne hagyjak a szobában.  Lefürödtem, felöltöztem.

- Sasu...ke.-Sasuke visszaaludt.(Milyen békésen alszik. Na álljunk csak meg! Miken gondolkozom én?) Megsimogattam az arcát.-Sasuke...mehetsz fürdeni.

- Sakura...

- Ha?(Álmában beszél? Na ne, én ezt nem veszem be!)-Sasuke!-megpusziltam.

- Hm? Mi az?

- Eleget aludtál. Mehetsz fürdeni.

- Oké. 

- És nehogy megint elaludj.

- Miért? Zavar?

- Nem, sőt nagyon örülnék ha egész nap aludnál, mert olyan ari vagy akkor. De nem akarom, hogy a kádban aludj. Még megfulladsz.

- Ó, hát aggódsz értem?

- Ilyet nem mondtam. Na nyomás, fürdeni. (Aggódni, persze! Még mitnem!)

Sasuke egy jó 20 percig ásztatta magát, aztán kijött. Na vajon, hogy?! Hát félmeztelenül!

-  Mi az? Jaj de ari vagy mikor pirulsz! :)

- T-t-t-t-te  meg mit csinálsz? Én nem pirulok!

- Akkor, nem bánod, hogy így maradok reggelig?

- DE! Vegyél fel egy pólót, Sasuke! Most!

- Zavarban van a kicsi Saku.:P

- SASUKEEE!!!

- Ne egyél meg!

- Nincs kedvem rosszul lenni.:P 

- Jó,jó!

- Köszönöm.(Az agyam eldobom!)- Most meg mit nézel?

- Téged. Már ez is zavar? Vagy inkább zavarba hoz?

- Nem!

- Látom rajtad! Pirulós! *W*

- Gondolom ha megkérnélek, hogy hagyd ezt abba, nem tennéd meg.

- Próbáld ki.:)

- Légyszives, fejezd be.

- Oké.

- Jé, csoda törént!

- Erre inkább, nem mondok semmit.

- Én  meg erre nem mondok semmit.

- Miért?

- Mert nem akarok büntit kapni!

- Pedig élveznéd! :P

- Nem!

- Kötve hiszem!

- Szívesen megkötözlek.:)

- Azt, elhiszem. De nem engedem.

- Gondoltam. 

- Na de most gyere, beszélnünk kell apámmal. 

- (Mi a ráknak?!) - Oké.

- Ja, csak hogy tudd:Apám látja az alvilági lakók gondolatait.

- Vagyis, az enyémet is.

- Pontosan.

- (Mit kell még elviselnem?)

Elmentünk az "ördöghöz".  Halelujja! Most azért ver az Isten,  mert nem hozzá mentem! Sasuke kopogás nélkül (hogy felbátorodott a jelenlétemben!) benyitott.

- Á, az én kisfiam és... És te?

- Ö-örvendek!-(Mi van velem? Nem szoktam így beparázni.) -Meghajoltam.- Sakura vagyok!

- Nem kell félned, Sakura. Én szívesen látlak.

- Köszönöm.

- Ő a barátnőm.

- Ó, vagyis egyre közelebb jársz a trónomhoz? Értem. Hát akkor, üdv a pokolban, kedves Sakura.

Ismét meghajoltam.

- És, mikor lesz az esküvő?

- Esküvő?- teljesen kibuktam.

-  Hát, azt a baba előtt tervezzük igaz, cica?

- I-igen.- (Mi a franc?)

- Hát akkor, mi megyünk is. Szia.

- Viszlát!

- Szervusztok!

Kiléptünk a szobából. Itt még nem mertem szólni, de amint a szobánkba értünk, letámadtam Sasukét.

- Mégis mikor akartál szólni erről az "apróságról", he?

- Bocs, elfelejtettem.

- Majd elfelejtem én is, hogy mit ígértem! Elvállaltam, hogy a barátnőd legyek, hogy gyereket szülök neked, de esküvőről szó sem volt! Legalábbis a te szádat ilyesmi nem  hagyta el!

- Na és? Ennyi még csak belefér!

- DE ÉN NEM SZERETLEK TÉGED,  SASUKE!!!

Sasuke köpnyi nyelni nem tudott.  Otthagytam és lefeküdtem.  A takarót a fejemre húztam és valószínűleg hamar elaludtam,mert az ez után történtekből nem emlékszem semmire.  Dél körül felkeltem és tudjátok mit láttam?  Hát persze,  hogy Sasukét csupaszon!

- ÁÁÁ! Mi a rákért kell folyton ruha nélkül rohangálnod!? Legyél már egy kicsit tekintettel rám is!

- Miért pont most keltél fel?

- Nehogy már az én hibám legyen, hogy nem tudsz 1 prcre se meglenni a kockahasad és egy tükör nélkül!

 

- Hohó! Most elismerted, hogy tetszik a látvány!

- Álmodban!

- Ott is.:P Még mindig haragszol?

- Igen!

- És meddig fogsz még?

- Sokáig! Miért?

- Gondolkodtam. Mi lenne, ha...belekezdenénk a babaprojektbe?

- HÜLYE IDIÓTA!!!-hozzávágtam a párnát.

- Bocs, csak vicceltem!

- Marha vicces! Még egy ilyen és nem szoktam ilyet mondani, de :Hogyan szedjük ki Sasuke kígyójátprojekt lesz!

- Hűűű! Ez elég durva egy lány szájából!

- Fogsz még ilyen dolgokat hallani, ha nem hagysz békén! 

- Igazad van,bunkó voltam.  De én ilyen vagyok!  Nem tudok megváltozni.

- Mert nem akarsz! Ha valaki meg akar változni, az meg is tud! Csak te akaratgyenge vagy.

- Na most már elég! Ez túl megy minden határon!  Ne akard, hogy bedühödjek, mert abból bajod származhat!

- Nem érdekel! Inkább engem bánts, mint azt a kislányt! Ha meg akarsz ütni, üss meg! De akkor mérget vehetsz rá, hogy soha a büdös életben nem lesz TŐLEM gyereked!

Sejthetitek, hogy Sasuke ismét egy szót sem tudott szólni.  Meg sem vártam amíg észhez tér,  felkaptam a cipőmet és elhagytam a szobát.

Egyenesen az udvarra mentem. Leültem egy padra és térdre hajtott fejjel sírtam.

- Miért sír egy ilyen tünemény ezen a szép napon?

- Ha...? Te vagy az, Itachi?

- Az a bolond öcsém,igaz?

Nem akartam szidni Sasukét. Tudtam, ha ez az Ördög fülébe jut, biztosan kitesz a palotából.  És Sasukéval is váltana néhány nem kedves szót.

- Nem...Az én hibám volt. Túlságosan sokat vártam tőle.

- Biztos vagy benne? Szerintem nem mondasz igazat.

- De én...

- Ha nem akarod elmondani, nem haragszom meg rád. Csak szeretném, ha boldog lennél, hiszen tudom milyen az öcsém.

- Köszönöm.

- Na, most pedig hagyd abba a sírást. Rossz fényt vet a pokol hírnevére.:P

Ezzel sikerült valamennyire megnyugtatnia.

- Azt hiszem, visszamegyek és bocsánatot kérek Sasukétól. Végülis nem csak az ő hibája, hogy nem jövök ki vele.

- Helyes.Ha bármi gond van vele, tudod hol találsz.:) Majd én lerendezem.

- Köszönök mindent Itachi! Később még találkozunk!

- Szia!

Mikor felértem, Sasuke még mindig magán kívül volt.(Bár, megértem.:) )

- Szia...Nézd Sasuke. Tudom, most biztosan haragszol rám...Nem akartam úgy beszélni, sajnálom.  Én csak...nekem ez túl sok és muszáj volt valahogy kiengednem a feszültséget, de nem akartam rajtad levezetni. Ezért,...bocsánatot kérek.

- Sakura...Én még sosem mondtam ilyet, de bocsáss meg nekem! Hülyén viselkedtem.

- Hát, ez igaz, de én voltam az aki folyton hisztizett!

- Mindegy, felejtsük el. Rendben?

- Oké. És...benne vagyok.

- Miben?

- Amit mondtál. Hogy is nevezted? Babaprojekt.:)

- Komoly? Miért döntöttél így?

- Mert előbb vagy utóbb, úgyis meg kell történnie. És látom, hogy te nem akarod húzni az időt.

- Hát, jó. De ehhez tudnom kell valamit.

- Mit?

- Szűz vagy még?

- Ez miért fontos?

- Mert ettől függ, hogy fogom csinálni!:)

- Igen./-.-/-Szűz vagyok.

- Oké.(Előre tudom, hogy ez érdekes lesz!:P)

Sasuke elkezdte lekapkodni a ruháimat.

Féltem bevallani magamnak, de egy kicsit élveztem. Annak ellenére, hogy egy perverz állat, nagyon óvatos volt. A végére el is aludtam.:P És csak este ébredtem fel. Sasuke engem nézett.

- Jó estét!

-Meg szabad tudnom, hogy miért nézel?

- Tilos?

- Nem mondtam, ne terelj!

- Csak azért néztelek, mert olyan ari vagy, amikor alszol!:)

- Nahát! Az ördög tud kedves is lenni?:P

- Jól vagy?

- Hm?

- Jól érzed magad?

- Igen. Miért?

- Csak mert most először...tudod.

- Ja,  persze! Pompásan vagyok!

- Akkor, jó.(Mi a fenéért ilyen cuki, mikor pirul????!!!*W*)

- Sasuke.

- Igen?

- Legyél már egy kicsit bunkó!

- Mi?
- Mondj valamit, amitől mérges leszek és megharagszom rád!

- Minek? Most békültünk ki és feküdtünk le!

- De...

- Ó, már értem.  Kezdessz belémszeretni, de nem akarsz! Ugye?

-  Nem, nem erről van szó! Csak uncsi ilyen nyugodtan és csendben lenni.:)

- Bevallod végre, hogy tetszem neked?

- Nem!

- Akkor, nem!:)

- /-.-/- Kaphatok valami kaját?

- Persze.Az egyik barátom mindjárt hozza.

Végszóra kopogtak az ajtón.

- Gyere be!

- Meghoztam a vacsorát, Sasuke! Nahát, ki ez a szépség? Csak nem az új csajod?

- Sakura vagyok!

- Ő a barátnőm.

- Értem. Én Uzumaki Naruto vagyok, örvendek!

- Én is!:) Köszönöm az ételt!

- Szivesen. Ha nem bánod, ellopom Sasukét egy percre!:)

- Nem baj.

Félrevonultak.

- Szóval, ki ez?

-Mondtam, hogy a barátnőm!

-Haver, régóta ismerlek és tudom, hogy neked soha nem volt 1 hétnél tovább tartó kapcsolatod!

-Na jó! Apám azt találta ki, hogy annak adja az örökséget és a trónt, akinek elöbb lesz gyereke és felesége. És őt találtam erre a célra legmegfelelőbbnek.

-Gondolhattam volna! Na, nekem mennem kell! Jó étvágyat és jó éjszakát!

-Köszönjük.:) Szia!

Naruto elment és Sasukéval csöndben megettük a vacsit. Mikor végeztünk, hosszú csend következett be.

- Valami baj van? Sakura?

- Gondolkoztam.

- Micsodán?

- Nem várom, hogy megértsd miről is beszélek...,de túl gyorsan beletörődtem abba, hogy itt vagyok. Meghaltam. És többé nem láthatom a szüleimet...a barátaimat. És ez még csak most esett le. Ez nem egy kirándulás a nyáriszünetben, hanem az életem vége és egy új egy másik világban.

- Értelek. Erre még nem is gondoltam. Sajnálom. 

- Mostmár ez az új otthonom. Ne sajnálj miatta.

- És mi lesz a családoddal?

- Mostantól...te leszel a családom...!

Sasukét meglepte a válasz. Csak bámult rám elkerekedett szemekkel.

- Levegőt azért vehetnél, Sasuke!:P Ha? Mi az?

- Te vagy az első, aki a családjának tekint. Köszönöm.

- Jó, de mostmár elengedhetsz!

-Kérlek,ne csókolgass!

-Miért? 

-Mert én nem szeretlek téged.

-Még nem. De majd egyszer ráébredsz, hogy nem így van.

-Sosem adod fel, nem igaz?

-Pontosan!:)

-Ettől tartottam.-.-Elmegyek fürdeni. 

-Jó.

-Be lesz zárva az ajtó,Sasuke. A te érdekedben.

-Felőlem.(Úgy se tudom megállni, tudod!)

-Hjaj, Sasuke! Tudom, hogy ott vagy! Gyere elő, nem kell bújkálnod!(Tudtam, hogy nem bír majd magával! Perverz!)

-Honnan tudtad?

-Még egy ilyen hülye kérdést! De ha már itt vagy, gyere és fürödj velem!

-És, hamár itt vagy, mossuk meg a fejed!

Miután megfürödtünk:

-V-várj, Sasuke! Mondtam, hogy...

-Ssssh...

Hát, ez kész! Miért nem ellenkeztem?

-Ezt hagyd abba!

-Ne haragudj! Csak elragadott a hév.

-Hát, többször ne ragadjon el! Jó éjt!

-Neked is, Saku.(Mi van velem? Hagyom, hogy ő parancsoljon nekem? Naruto jól mondta! Nem vagyok normális!  Holnap az első dolgom az lesz, hogy kivizsgáltatom magam!)

Másnap:

-(Még alszik. Kimegyek, nehogy felébresszem.)

Sasuke mocorgott. Na, ez nem jött össze! 

-Sakura?

-Ö...Igen? Felébresztettelek? Bocsánat.

-(Most komolyan bocsánatot kért? Lehet,hogy nem kell dokihoz mennem?)-Nem ébresztettél fel.

-Csináljak valami kaját?

-Aha.

-Jó.(Rossz kedve van?)-Minden rendben?Fáradt vagy még?

-Nem.

-Akkor miért vagy ilyen? Rád jött az  5 perc? :)

-Csinálnád a kaját?!

-Sasuke!

-Mi van?!

-Tudod, mit? Járok egyet! Szia!

-(Miért csinálod ezt velem? Ha veled vagyok  nem tudok írányítani...Elpuhulok melletted, Sakura, Legjobb lesz,ha utána megyek.)

-Nem értem! Miért nem tudsz normális lenni, Sasuke?!

-Sakura?

-Á, szia, Naruto!

-Baj van? Sasuke már megint hozta a formáját?

-Tulajdonképpen, igen.

-Mit csinált?

-Megérdeztem,hogy kér-e reggelit. Mondta, hogy igen, de láttam rajta, hogy zavarja valami. És mivel nem vagyok paraszt, megérdeklődtem, hogy mi a baja. Összekaptunk, és számonkért,hogy hol van már a kajája. Fogtam magam és eljöttem.

-Beszélek vele, ha gondolod.

-Nem, nem kell. Majd én elintézem.

-Biztos?

-Igen. Az én dolgom, nem hagyhatom, hogy te csinálj rendet helyettem.

-Hát, jó. De héj! Azért vannak a barátok!

-Köszönöm, Naruto!

-Sakura!

-Ha? Sasuke...mi az?

-Sajnálom...Nem akartalak megbántani, csak  úgy éreztem, tennem kell valamit...hogy...

-Hogy?

-Nem tudom megmagyarázni, majd a szobánkban elmondom.

-Héj, Sasuke! Nem ismerek rád!

-Pedig nem öregedtem.

- Nem is azért mondtam! Mikor is bántál meg valamit és kértél bocsánatot?

- Öh....Most?

- Hát, ez az! 

- Ö...Én is itt vagyok ám! 

- Bocsi Sakura, de ez nagyon meglepett. Sasuke bocsánatot kért! Ez hihetelen!

- Tényleg ilyen ritka eset lenne?

- Ahha!

- Na, de nekem mennem kell. Később még találkozunk!

- Szia!

- Cső!

- Na gyere! Meg szeretném tudni, hogy mi a mentséged.:)

Fel is mentünk a szobánkba. Ott leültem az ágyra, Sasuke meg mellém.

- Nos?

- Befejezem a mondatomat. Tennem kellett valamit, ami a szokásommá vált.

- Bunkónak kellett lenned? Ezt nem igazán értem.

- Ez egy olyan dolog, amit sokan nem értenek. A fater arra tantott, hogy :-Csak akkor kaphatok meg mindent, ha eléggé akarjuk.!-És ezt ő úgy fordította, hogy erőszakosnak, néha bunkónak kell lennünk. Csakhogy, ez  nálam eldurvult és idővel, mindig mindenkivel bunkó voltam. 

- Így már világos. De erről-bocsásson meg az apád-igazából ő tehet.

- Talán. De én nem vettem észre, hogy mit teszek, csak miután téged megismertelek.

- :) Kedves,hogy ezt mondod. A hírhett Uchiha Sasuke milyen kis érzelmes! :P

-Ez nem vicces! Elpuhulok melletted, mint egy zacskó pillecukor az égő gyertya fölött!

-Milyen hasonlatokat tudsz itt összehordani! 

-Neked bármit! És akár hiszed, akár nem, kezdelek megszeretni!

-Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de...azt hiszem, én  is!

-Ez azt jelenit, hogy megcsókolhatlak?

-Hm...Hadd gondolkozzam!

-Naaa?

-Egye ördög! Egyszer egy nap!

-Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor a begyűjtöm a napi adagomat.:P

-Ha már itt tartunk!

-...Mi az?

Sasuke letérdelt elém.

-Sakura! Megtisztelnél azzal, hogy hozzámjösz?

Teljesen ledöbbentem. Nem hittem a szememnek, de leginkább a fülemnek! Olyan aranyos, mit mondhattam volna?!

-I....Izé...IGEN!

 

 - Majd elfelejtettem! Ez a tiéd.

- Sasuke ez...

- Nem tudtam milyet szeretnél, hát ecpeccel számoltam ki.

- Gyönyörű!

- Örülök, hogy tetszik.

- Arról volt szó, hogy napi egy!

- Azóta változtak a dolgok.

- Mint például?

- A jegyesem vagy!

- Ez mitsem változtat azon, hogy még nem szeretlek!

- Nem értelek! Miért mondtál igent, ha nem szeretsz! De amúgy igenis szerelmes vagy belém, hisz mindig visszacsókolsz!

- Azért, mert ez a kötelességem!

- Na jó, figyelj!

Kopp-kopp.

- Sziasztok!

- Szia.

- Zavarok?

- Igen.

- Nem.

- Akkor most melyik?

- Mit akarsz?

- Mi van itt? Csak nem...

- Hát...Sasuke az imént kérte meg a kezemet.

- Ó, nagyon sajnálom, öcsi! Talán majd legközelebb...

- Igazából...igent mondtam.

- Ó. Gratulálok! Sakura, kijönnél velem egy kicsit?

- Ne vidd el, ha lehet!

- Nyugi, csak beszélgetek a leendő sógornőmmel.

Kimentünk.

- Mit szeretnél mondani?

- Nézd. Én örülök nektek. De...nem tudom garantálni, hogy Sasuke hű lesz hozzád. Előfordult, hogy részegen tolta haza a képét. 

- Megértem, hogy aggódsz és köszönöm. De bízom benne.

- Csak arra kérlek, hogy gondold végig. Nem muszáj belemenned. Támogatlak, bárhogy döntesz. Csak ne csalódj.

- Hálás vagyok.

- Na, csak ennyit akartam. Vigyázz magadra.

- Te is.

- Jó, bár nekem nem kell. :)

Visszamentem Sasukéhez.

- Mit akart?

- Öhm...sok boldogságot kívánt.

- Nekem ne hazudj! Mit mondott?

- ....Hát, csak megkért, hogy gondoljam át ezt az egészet...mert nem tudja garantálni, hogy nem csalsz meg.

- Ch! És te elhitted neki?

- Azt mondta, hogy csomószor részegen jöttél haza!

- Na álljunk csak meg! Olyan csak egyszer fordult elő!

- ...

- Hjajjj. Sosem csalnálak meg. Nem lennék rá képes. Esküszöm.

- :D

- Mi olyan vicces?

- Hogy épp egy ördög esküdözik nekem! :)

- :) Igen, ez tényleg elég fura.

Kop- kopp.

- Gyere!

- Hali! Bocsi, hogy csak így szó nélkül beállítok...

- Már megszoktuk.

- A faterod bált rendez és szeretné, ha ti is jelen lennétek.

- Oké, megyünk.

- Tényleg?

- Még sosem voltam bálon. 

- Jó. Megyünk.

- Rendben, megyek szólok neki. 7-re legyetek a nagyteremben.

- Oké, cső.

- Szia.

Naruto kiment, Sasuke meg rám nézett.

- Bál?

- Bál.

- Majd Hinata ad ruhát.

- :) Te nem is mentél volna, ha én nem mondom, hogy szeretnék?

- Nem nagyon bírom az ilyen dolgokat.

- Miért?

- Hát, a csajok miatt. 

- Azt hittem, szereted, ha minden csaj oda-vissza van érted.

- Így is van. Csak az a baj, hogy apám elvárja tőlem a kedveskedést velük szemben. És néha az agyamra mennek.

- Van benne valami!

- Te is nő vagy.

- Hát, kösz. :P Én is idegesítelek?

- Néha. :P

- De jó tudni. 

Este Hinata bejött és adott egy szép báli ruhát.

- Ez gyönyörű! Köszönöm, Hinata. 

- Nagyon szívesen.

- Te is jössz a bálba?

- Nem, az alkalmazottak nem mehetnek.

- De kár. Ezt majd megbeszélgetem a "nagyúrral".

- Egyébként, gratulálok.

- Köszönöm...De várjunk csak! Tudsz róla?

- Igen, az egész palota tudja.

- Itachi mondta?

- Fogalmam sincs. Én Narutotól tudom. De nekem most mennem kell. Szia.

- Szia.

Amint Hinata kilépett az ajtón, belépett rajta Sasuke.

- Kész vagy?

- Úgy nézek ki? Várj még 2 percet, mindjárt átvedlek.

- Oké. Én elmegyek zuhanyozni addig.

- Jó.

Átöltöztem és mivel Sasuke nem szokott sietni, gondoltam szétnézek a palotában. A folyosón nem volt egy árva lélek sem, de a lépcső felöl hangokat hallottam. Nem akartam különösebben, hogy észrevegyenek, de ebben a szerelésben egy rózsaszín fejű csajt, a vak is lát.

- Nahát, ki ez a kis cuki lány?

- (Na ettől féltem.)

- Hagyjad már, ő biztos új itt. Inkább mutatkozz be!

- Le lehet szállni róla, ő Sasuke menyasszonya.

- A mije?

- :) Nagyon örvendek, Sakura vagyok.

- Jesszus, Ita! Ő lenne az a csaj akiről beszéltél?

- Igen.

- Én Sasori vagyok, ez az idióta meg Deidara.

- Héj!

- Mi lenne, ha nem ordibálnátok, még elijesztitek szegényt.

- Hoppá, bocsesz.

- Semmi baj. :)

- Ó, ez nem ér! Mindig az öcsédnek jutnak az édi csajok?!

- Hé, ilyet ne mondj!

- Attól, hogy te minden csajt elriasztasz, csak te tehetsz.

- Ti meg mit csináltok?

- Á, Sasuke! Cső. Mi csak ismerkedünk a csajoddal.

- Ennél közelebbről nem is kell.

- Ne légy már gonci!

- Bocs. Mennünk kell a bálba.

- Mentek? Hogy -hogy? Ez nem vall rád!

- Ritkán megyek és...Sakunak is megígértem.

- Ó, milyen sokat jelent hirtelen, hogy mások mit szeretnének!

- Közöd? Mint eszed. Na, csá.

- Hé, Sasuke! Megvolt már?

- Fogd be!

- Sziasztok.

- Hali!

- Neked is olyan kínos volt, mint nekem?

- Nem hinném...Nekem kínosabb.

- Az kizárt.

A nagyterem, amit most bálteremnek használnak, tele volt emberekkel, illetve démonokkal. Táncoltak, az Ördög meg a trónon ülve nézte őket. Mikor észrevett minket, csendre intette a társaságot. Jó mélyen meghajoltam, tiszteletem kifejezése képpen.

- Adjatok helyet az ifjú párnak! Hadd táncoljanak most ők, egyedül!

Sasuke a terem közepére vezetett.

- Kész vagy?

- Nem igazán. Nem tudok táncolni.

- Nyugi, sikerülni fog. Majd én vezetlek.

Ettől aztán megnyugodtam. Na, de, megpróbáltam.

- (Jól van, nagy levegő és...egy- két, há- egy -két- há. Jesszusom, de izgulok! El fogom rontani! Basszus! Ezt a nagyúr most mind hallja?....Hagyd már abba a gondolkodást!)

- Ne nézd a lábad. Úgy csak nagyobb az esélye, hogy elrontod. Nyugalom, a fater bír téged.

- Honnan vagy ilyen biztos benne?

Sasuke oldalra biccentett. Amikor elfordultunk, láttam, hogy a nagyúr bort iszik és mosolyog. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Ekkor elmosolyodtam és tovább táncoltam.

- Látod? Megy ez.

- Neked köszönhetően.

- Köszönöm! Most már táncolhattok tovább!

- Hozok valamit inni.

- :) Rendben.

Míg Sasuke elment, leültem egy székre. Figyeltem, mit csinálnak a többiek. A fiúk a lányokkal beszélgettek, táncoltak. Csak én ültem egyedül. Furcsáltam, hogy itt az alvilágban mindenki olyan kedves. Kivéve persze, Sasuke! Ő olyan bunkó volt! Bár, érthető. Az apja tanította erre. Akkor...mégis milyen lehet ez a nagyúr? Hiszen semmi jelét nem mutatta, hogy olyan lenne, mint Sasuke. Épp ellenkezőleg! És Itachi is nagyon aranyos. Tényleg bátynak való típus. 

- Szia, Saku!

- Ó, szia, Naruto! 

- Jók voltatok.

- Köszi. Bár, Sasuke volt csúcs, én nem tudok táncolni.

- Majd belejössz, nem olyan nehéz. Ha megkérlek, táncolnál velem?

- Naruto...

- Menj csak. Narutoval nincs gáz. Itt várlak.

- Jó.

Narutoval is olyan jó volt táncolni, mint Sasukével. Könnyedén vezetett, esélyt sem adva, hogy rálépjek a lábára. :)

- Örülök, hogy igent mondtál. Vannak kedves lányok ugyan, de egyik se azért táncolna velem, mert a társaságomra vágyik. Az, akivel ténylegesen szeretnék táncolni, nem lehet itt...

- Hinatára gondolsz, ugye?

- ...Öh....Igen.

- Lerí rólad, hogy szereted. Hajrá!

- ?

- :) Lefogadom, hogy ő is szeret, csak nem tartja méltónak magát ahhoz, hogy veled legyen.

- Köszönöm, Sakura. :)

- Ugyan mit?

- Hogy ilyen kedves vagy. 

- Ne mondj ilyeneket! :D A végén még elpirulok, te! 

- Köszönöm a táncot!

- Én köszönöm. :) Jaj, bocsánat,  Sasuke! Elfelejtettem, az italt. Nem kellett volna fognod.

- Semmiség. Legalább én is ittam egy kicsit.

- O.O Kicsit? Megittad az egészet! :(

- Majd hozok másikat.-Sasuke oldalra nézett.- Nahát, az a két tökkelütött is itt van?

- Hm?

- Ja, úgy néz ki. Deidara! Sasori!

- Ó, csá! 

- Mit kerestek itt? Ti sem vagytok nagy hívei az ilyen buliknak.

- Csajozni jöttünk, ember!

- Ja, képzelem.

- Hé, attól, hogy neked már menyasszonyod van és nem lehetsz laza, nekünk szabad a pálya!

- Hahj. Bocsássatok meg neki, vele elhalálozott betegségben szenved, hétköznapi nyelven, hülye.

- Naaa!

- (Vele elhalálozott....? Jaaa, hogy ő eleve a pokolban jött világra, így nem született, hanem meghalt. Áhá, már vágom! Szegény gyermekem is megfog halni.)

- Ne feledd, hogy ha én hülye vagyok, akkor te is, mivel ugyanaz a vér folyik mindkettőnk ereiben!

- (He? Testvérek lennének? Pedig nem is hasonlítanak.)

- Kizárt, mivel én jó anyánkra hasonlítok! De te, arra a szerencsétlenül buggyant faterunkra!

- Igazad lehet! Azért vagy ilyen gyenge! Mint egy nő!

- Akarsz egy foltot a szemed alá? Tök jól nézne ki! Milyen szívűt akarsz, lilát vagy inkább kéket?

- Ezek, nem komplettek.

- Szia, Itachi!

- Cső, Ita!

- Hali.

- Mikor kerültél te ide?

- Épp most. Láttam a táncotokat, jók voltatok.

- Kösz, de azt hiszem, Sasuke érdeme. Ő vezetett jól. Én még csak táncolni sem tudok.

- De cuki, mindjárt megzabálom! Kis szerény! Jaaaj, kérlek táncolj velem is majd egyszer! Könyi!

- Oké, :D megígérem.

12 körül kezdtem elálmosodni, így Sasukével visszamentünk a szobánkba. Még mindig nehezen szoktam meg, hogy egy hatalmas palota az otthonom. Pedig azt elég könnyen megszoktam volna...a való életben, nem itt, a pokolban.

- Fáradt vagy?

- Kicsit. Miért?

- Ezért.

- Hát, ehhez fáradt vagyok.

- Alvás közben is megoldom. :P

- Sasuke!

- Jó, jó. 

- Még szép, hogy jó! Gyere, menjünk fürdeni!

- Saku?

- Igen?

- Még mindig...nem érzed, hogy szeretsz?

-....-szembefordultam Sasukével.- Nem tudom...hogy pontosan mit érzek. De majd ha rájövök, te leszel az első, aki megtudod.

- :) Jó.

Másnap:

Kopp kopp!!!!...KOPP KOPP KOPP-ogtak az ajtón.

- (Ki lehet az ilyen korán?)

A valaki nem próbálkozott tovább, benyitott.

- Sasuke!

- Naruto? Kussolj már, még mindenki alszik!

- Bocs. Muszáj felkeltened Sakurát, az Ördög hívat.

- Mi a francnak? Nincs jobb dolga mint hajnalok hajnalán minket csesztetni???

- Nem tudom, de most kért, hogy küldjelek hozzá.

- Hjajj. Saku...

- Hnn....Mi vaaan?

- A fater hívat.

Olyan sebességgel pattantam ki az ágyból, hogy még a paplan is lerepült az ágyról. Mentem a ruhásszekrényhez és már vetkőztem is.

- Sakura..

- Hagyjál most, Sasuke! Az apád hívat, nem késhetek...

Lehúztam a felsőmet.

- De Sakura!

- Öh...-oldalra néztem...akkor láttam, hogy Naruto is a szobában van.- WÁÁÁÁÁ!!!- befutottam a fürdőbe.

- Azt hiszem én most megyek. Ne haragudj, Saku!

- Ugyan, nem történt semmi.

- Mi az, hogy nem? Látott mesztelenül!

- De rajtam volt a melltartó!

- Jó, de akkor is!

- Beadnád a ruhámat?

- Muszáj? Elnéznélek még egy ideig, csak gyere ki.*W* 

- Nem érünk rá, Sasuke!

- Értettem. Tessék. De mostmár kijöhetsz, elment.

- Kösz.

Felöltöztem és kimentem. Sasuke is átöltözött, majd elindultunk az apjához.

- Jóóó reggelt!

- Jó reggelt.

- Mit keresel itt?

- Ó, semmit. Nem volt dolgom, gondoltam benézek. 

- Hát, akkor cső. Nekünk nagyon is van dolgunk.

- Tudom. A faterodhoz mentek.

- Ne légy tiszteletlen! Neked csak Nagyúr, vagy max. Ördög.

- Bocs. :P

Kopp-kopp.

- Szabad!

- Jó reggelt, apám!

- Jó reggelt!

- Á, jó reggelt! Hogy aludtál?

- Köszönöm, nagyon jól.

- Sasuke kedves veled?

- Igen, kifogástalanul. :P

- Akkor jó. Azért kerestelek, mert az unokahúgodat tegnap este elütötték.

Na, ez meglepett!

- Részvétem.

- Köszönöm.

- Egy részeg ütötte el. Azért hívattalak, mert van egy szabály itt a pokolban. Mégpedig, hogy az itt tartózkodóknak ölniük kell. Vagy a bűnösöket, vagy akinek már lejárt az ideje.

- Vagyis meg kellene ölnöm azt a részeget? De hogyan?

- Sasuke majd segít. Sok szerencsét!

Amint ezt kimondta, már nem a szobában álltam, hanem az utcán.

- Most meg hol...?

- Az élők világában.

- Mindenki minket bámul!

- Csak téged. Engem nem látnak.

- Miért?

- Sok embert megöltem. Milyen lenne már, ha egyszer csak felbukkannék itt?

- És mivel ölöm meg azt a nyomit?

- Tessék.

- Pisztollyal? Komolyan?

- Nem jó? Így nem koszolod össze a kezed.

- Szuper! Végre lőhetek! :P

- :)

- És merre keressük?...Ja, tudom. A kocsmában.

Hát nem tudom, hogy mindegyik kocsmában büdös van-e, de hogy ebben az volt, az holt ziher! Mintha ezer éves hullákat tároltak volna a falak mögött!

- Ő lenne az?

- Jaja.

- Na jó, ezt gyorsan elintézem, aztán mehetünk is haza.

- XD (Ez mókás lesz!)

- Hé, kiscicám, gyere csak ide! Hadd nézzelek meg közelebbről!

- Nézd meg közelebbről az ólmot te gyökér! EZT AZÉRT KAPOD, MERT MEGÖLTED AZ UNOKATESÓMAT!!! VISZLÁT A POKOLBAN!

*Puff*

- Ez tényleg gyors volt.

- Na, akkor most már megcsinálhatnád, hogy ne lássanak. Elég ciki a SENKIHEZ beszélni.

- Akkor én csak egy senki vagyok?

- Ne húzd az időt!

- Oké, oké.

- Na, csá, emberek!

- Nagyon ügyes voltál az előbb. Azért ne lopd el a hobbim. :P

- Majd igyekszem! XD

Kopp-kopp.

- Nahát, már végeztetek?

- Igen. Nagyon profin csinálta!

- Örülök! Akkor, mára csak ennyit akartam. Mehettek.

- További szép napot!

- Hali.

- Na mi van? Ennyire felbátorodtál?

- Hm? Mire célzol?

- Hát arra, hogy eddig nem köszöntél "hali"-val az apádnak.

- Ja, hát...az...végülis nem hívhatom "apámnak" folyamatosan. Már ő is biztos unta.

- Ahha...igaz.

- És? Mit szeretnél csinálni?

- Nem is tudom. Van valami terved?

- Van! Mivel mostanába sok embert fogsz....hát, megbüntetni a bűneiért, arra gondoltam, hogy megedzhetnélek!

- Ezt tekintsem kihívásnak, sensei?

- Aminek csak akarod, ifjú, sexy tanítványom!

Az udvaron:

- Mivel kezdjük?

- Kapj el, ha tudsz!

Furcsa kívánság...Megpróbáltam, de akárhányszor azt hittem, hogy végre megérintem, kitért. Iszonyú gyorsan mozgott.

- Nem ér!

- Ne add fel! Te is tudsz ilyen sebességgel szaladni, ha próbálgatod.

- Mégis hogyan? Te az ördög fia vagy, én meg...

- Te meg az én csodás jegyesem! Hajrá!

- :)

Behunytam a szemem és koncentráltam. Egy pillanat alatt megnyílt előttem a természet. Hallottam a madarak csiripelését, de sokkal hangosabban...Sasuke lélegzését, a fakopáncs kopogását...Kinyitottam a szemem.

- (Azt meg...hogyan?...Ó, hát így állunk? Akkor én is bekeményítek! :) )

Sasuke gyorsabbra vette a tempót. Én igyekeztem utólérni, kevés sikerrel, de érezhetően erősebb és gyorsabb voltam. Fél órát kergetőzéssel töltöttünk, majd áttértünk a fegyverekhez.

- Szép kitérés! De mozogj gyorsabban, ha az ellenfélnek hosszabb a kardja,már fel lennél szeletelve!

- Haha! 

- Nem viccnek szántam.

- Sasuke!

- Mondd.

- Szeretlek!

- O.O

- Megvaaagy! Hehe!

- Nem ér!

- Ezt hívják figyelemelterelésnek! :P

- Ügyes vagy...

- Most mi a baj?

- Semmi. Illetve...csak az zavar, hogy végre kimondtad, hogy szeretsz és...kiderült, hogy nem is gondoltad komolyan.

- Kis buta! Miből gondolod, hogy nem mondtam komolyan?

- :D Akkor tényleg szeretsz?

- Azt sem mondtam. :P

- :( Ne csináld már!

- Sasuke...

- Nem hiszem el! Miért csinálod ezt? Élvezed?!

- Ne kapd fel a vizet én...

- Te mi? Nem tudod mit érzel? Akkor döntsd el, minél előbb!!!

Nem tudtam mit mondani. Igaza volt.

- Nézd...Nem akartam így kiabálni. Sajnálom...

- Én tartozom bocsánat kéréssel. Teljesen igazad van. Csak... menjünk haza, rendben?

- Hééé!!! Hali!

- Ó, szia, Naruto.

- Cső.

- Ráértek délután?

- Ö...Asszem. Miért?

- Hinával megbeszéltük, hogy elmegyünk randira. Eszembe jutott, hogy ti is jöhetnétek!

- Hina?- Na most, meglepett!

- Párosrandi?

- Aha! Akkor jöttök?

- Hát nem is tudom...Úgy terveztük, hogy ma az egész napot együtt töltjük.

- Eddig minden nap együtt lógtatok. Ideje kimozdulni!

- Igaza van.

- Jó, rendben.

- 4-kor a tónál.

- Oké.

- Szia!

- Sziasztok!

- ...

- Mi az? Már együtt vagyunk egy ideje, de még egyszer sem randiztunk.

- És ez baj?

- Nem akarsz velem lenni?

- Dehogy nem! Csak...nem tudom milyennek kell lennie egy randinak.

- :D Te még sosem randiztál senkivel?

- A Pokolban vagy, nem a valóvilágban.

- Hát, én sem voltam randin. Épp ezért szeretnék Veled menni.

- :) Szeretlek!

Hiába érzem azt, hogy boldog vagyok Sasukével...Mindig elbizonytalanodom, amikor eszembe jut, milyen könnyen játszadozott velem az elején. Biztos, hogy úgy érez, ahogy mondja? Vagy ez is csak egy újabb átverés? Részemről nem az. Tényleg szeretem!

- Hé.

- Hm?

- Nem is figyelsz rám?

- Bocsi.

- Mi a baj?

- Honnan veszed, hogy baj van?

- Akkor szoktál elmerengni, ha valami nem oké.

- Ezt meg honnan tudod?

- Háát...kifigyeltem.

- Úgy érted...kifigyeltél, amikor még...éltem?

- Nem igazán...Csak mikor jártam odafent, néha ugyanabban az étteremben voltál, mint én. De nem tudtam, hogy te vagy, amikor megérkeztél.

- És erre mégis mikor jöttél rá?

- Épp most. :P

- Ahha.

- Szóval, mi a baj?

- Semmi.

- Tudod, hogy utálom, ha hazudsz.

- Mondom, hogy nincs semmi!

- ...Hát, jó. De ne feledd, ha bármi probléma van, nyugodtan elmondhatod nekem.

- Kösz. Jó tudni. :)

Miért is aggódom?

- Na, gyere. 

Milyen paranoiás vagyok már!

- Öhm...Megtennéd, hogy nem nézel ilyen...nos, ördögien?

- Szívem, én ördög vagyok, hogy máshogy nézhetnék?

- Nagyon humoros itt valaki! :)

- Baj?

- Mire gondolsz?

- Hát...Nem is tudom, hogy jutott eszembe,de...Jó ez így? Hogy a pasid halott volt akkor is, mikor te megszülettél? Én...nem tudom milyen ez az érzés, de...Az biztos, hogy nem megszokott.

- Igen, az biztos. De jobb,ha nem lovagolok ezen. Szeretlek. És ezen nem változtat semmi. Vagy te máshogy érzed?

- Nem, dehogy! Erről szó sincs. Csak gondoltam...jó lenne, ha minden ilyen dolgot tisztáznánk.

- Igazad van. :) Jó, hogy gondolsz rám, ez jól esik.

- Hát, igyekszem. 

- Öhm...Lassan mennünk kell...

- Van még időnk.

- Sasuke...

- Hm?

- Öltözz fel.

- ???

- Jól hallottad. Öltözz fel!

- Mióta dirigálhatsz te nekem?

- Parancsolsz? Én nem dirigálok! 

- Hát minek nevezed ezt?

- Én csak megkértelek. Mi a bajod?

- Semmi. Csak nem értem, miért nem lehet lógva hagyni az embert...

- Ó, hagyjalak? Oké! Szia!

Azzal felkaptam egy pulcsit ls kiviharzottam a szobából. Egyenesen Itachi karjaiba botlottam.

- Hoppácska! Szia.

- Bocsi. Szia...

- O.o Miért vagy ilyen feldúlt?

- ...

- Óh, én és a hülye kérdéseim. Most mit csinált az az egocentrikus ördög?

- Semmit.

- Ne kamuzz.

- Csak nem szereti, ha megkérem valamire és parancsnak veszi.

- Úram irgalmazz!

- XD Fura ezt épp tőled hallani.

- Mármint az Ördög fiától? Jah, nem megszokott, az biztos. Szóval mehetek öcsit nevelni...

- Nem, ne menj kérlek. Nem akarlak ellene fordítani...Én csak azt szeretném, ha kicsit kedvesebb lenne. Majd én megoldom. Te csak menj és...tedd azt, amit máskor.

- XDD Rendben. De találj majd okot, hogy egyszer helyrerakhassam. :P

- :) Majd igyekszem.

- És ti terveztetek valami mára?

- Hát,Naruto hívott el minket duplarandira.

- Ó, akkor ez a veszekedés nem a legjobbkor jött. Kivel megy Naruto?

- Hinatával.

- O.O Azzal a Hinatával?

- Van másik is? :D Igen, azzal a Hinatával.

- Hű. Ez igazán meglepett. Főleg, hogy Sasuke soha, egyetlen egy csaját se vitte randizni....Ha az nem számít...

- Nem, nem számít! Az ágyban bírkózás nem randi.

- Oké, hát akkor, jó mulatást! Öhm...holnap kérdezgetnék a randi felől. Nem gond?

- O.o Miért lenne gond?

- Hát...Nem lesztek fönt sokáig?-Itachi kissé elakadt mondata végénél, így gyorsan közbevágtam.

- 8-kor felkelek! És nem leszünk fönt sokáig!

- Remek. :D Akkor, holnap.

- Szia.

- Szia.

Visszamentem a palotába és kivel futottam össze?

- Szia, szépségem!

Hát naná, hogy Deidarával...

- Hello.

- Hova-hova?

- Leginkább az emeletre, ha megengeded.

- Várj egy pillanatot! Van terved ma estére?

- Sajnálom, de randira megyek Sasukével.

- Na ne kamuzz. Ezt azért még én sem veszem be! Csak nem akarsz velem lógni, ezért kifogásokat keresel.

- Megbocsáss, de Sasukével járok jegyben, nem veled. És ha nem hiszed el, hát tedd azt! De ne hidd, hogy nem szeretnék veled lógni és ne nevezz hazugnak!

- Imádom, amikor mérges vagy!

- -.- Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Sasukét.

- Meg is kérdezem.

*

- MI VAAAN???!!!

- Jól hallottad. Randizunk és épp készülődnénk.

- D-de...

- Nem hitte el...

- Tudom, meglepő, mert sose randiztam. De épp ezért teszem most. Sakura az első.

- És ajánlom, hogy az utolsó legyek...-tettem hozzá.

- Nem garantálok semmit. :P XD

- Na de...ki találta ki? Nem hiszem, hogy magadtól hívtad el.

- Mert nem is. Naruto kérdezett meg, hogy nincs-e kedvünk egy duplarandihoz.

- O.O Dupla?

- Ő és Hinata.

- WHAAAT??!!

- Ne lepődj meg. Hinata csinos, Naruto kedves és jó gyerek.

- Összeillenek...

- És mi is. :D

- Tényleg?

- Há naná! Sakura dögös, bár van még min dolgozni...(XD)- Aú!

- Ha nem akarod, hogy még egyet kapj a válladba, szállj magadba, kérlek.

- Bocs. Szóval Saku sexy én meg egy kockáshasú, ellenálhatatlan rosszfiú vagyok.

- Ezt ne nekem mondd,  nem vagyok buzi!-Dei elment.

- Kockás has?

- Aki minden nap gyúr...

- Inkább gyűr, nem?

- Mi?

- Gyűröd az ágyneműt...Úristen! Ezt most kimondtam? Hangosan?

- ...Ja. Határozottan. És tetszik! *W*

- Örülök, hogy jól mulatsz, de látom, nem vágod, hogy ez mit jelent.

- Annyira szeretsz, hogy már hatással vagyok rád és a gondolataidra?

- Ki ne mondd!

- Pe...

- Nem!

- Per...

- NEM! Nem hallom! Salalalalalalaaaa...

- Per-verz! *W*

- Nyáááááá!!!

*

Sasuke felhívta Narutot, aki elnavigálta találkahelyre, mert úgy döntöttek, ott kezdik a randit.

- Remek. Akkor kb. 30 perc és ottan vagyunk.

- Te meg mégis mióta használsz ilyen szavakat?

- Amióta beszélni tudok. Indulhatunk?

- ...Aha.

 

 Ahogy kihajtottunk a palota udvarából, nagyon ismerőssé kezdett válni a környék. Egy erdőn kellett keresztül mennünk, hogy kijussunk a városba.

- Bukj le!-figyelmeztetett Sasuke, de kicsit lassú a felfogásom és csak addig jutottam el, hogy megkérdeztem:-Miért?

 Ekkor egy igenfurcsa lény tapadt a kocsi szélvédőjére.

- ÁÁÁÁ!!!!

- Ezért.- a lény, amikor Sasuke beindította az ablakmosót, gyorsan távozott.

- Ez meg mi a penész volt?

- Egy pokolra jutott lélek.

- O.O És nincs jobb dolga, mint mások kocsijára ugrabugrálni és halálraijeszteni a benne ülőket?

- Fogd be.

- Tessék? Miért?

- Azok, akik nem kapnak apámnál helyet, ide lesznek száműzve. Nekik van itt a legsanyarúbb, legszánnivalóbb sorsuk. Bánatos, bűnös lelkek, akiknek nincs semmijük. Ha egy olyan lénnyel találkoznak, aki úgymond kegyelmet kapott,fel akarják falni. Te is lehettél volna ilyen, ha úgy alakul! És azért mondtam, hogy bukj le, mert tudtam, hogy megijedsz. De hogy halálra...Ezt sose mondd, ha a palota közelében vagy, érted?!

- ...Értem. Sajnálom.

- ...-Sasuke kifújta a levegőt.-Jól van. Bocsánat, hogy kiabáltam. Ha nem szeretnél több ilyen lénnyel összefutni, döntsd hátra az ülést.

- Rendben.-hátradőltem és lehunytam a szemem.

- Lehet, hogy ismerős lesz neked, ahová most megyünk.

- Kérdezni is akartam erről, mert ez az erdő is eléggé ismerős.

- Ez azért van,mert ez a világ ugyanaz, mint az élőké. Ugyanazok az épületek, ugyanazok az illatok, ugyanaz a fűszál. A palotát nem ismerted föl? Az az Esterházy- kastély.

- Tényleg! Hogy nem tűnt fel eddig?! De akkor most mi?...Az emberek is...

- Valahogy úgy. Nem ugyanazok, de hasonlóak. Mint az ikertestvérek, de van különbség.

- Úgy érted...

- Igen. "Te" is ott vagy valahol.

- És te is?

- Aham...Néha belebújok a valóvilági testembe és körbejárom a várost.

- Ez lehetséges?

- Igen, szinte bárkinek. Ha szeretnéd, így tudsz üzenni a szüleidnek meg ilyesmi.

- És mikor akartad elmondani?

- Ha eszembe jut. :P Most már felülhetsz. Kiértünk az erdőből.

- A délelőtt történtek miatt...

- Jaj, ne beszéljünk róla, kérlek. Utálom a lelkizést.

- Muszáj, hogy pont most félbeszakíts? Bocsánatot akartam kérni, ami nem sűrűn fordul elő, de nem baj...Ha nem akarsz lelkizni, nem mondok semmit.

- O.O Bocsánatot kérni? Jézusom, ez egy nagy pillanat...

- Lett volna...

- Igaz. Fúú, már azt hittem, nekem kell.

- Te is megtehetted volna, de arra aztán várhatok.  Na mindegy, felejtsük el.

- Hé...-Sasuke megsimogatta a lábamat.-Szeretlek.

- Én is. De az utat figyeld, kérlek.

Az út hátralévő részét hagytuk csendben eltelni.

- Megjöttünk.

- A Robinson-ba megyünk?

- Igen. Voltál már ott?

- Nem. Nem engedhettem meg magamnak.

- És a családod?

- Anyukám nem keresett túl sokat. Ráadásul a bátyámat és engem is egyedül kellett eltartania.

- Az nem lehett könnyű-kinyitotta az ajtót.- És mi van apáddal? Nem dolgozoik, vagy...

- Nem halt meg. Vagyis nem tudom...Mikor megtudta, hogy anya terhes velem, lelépett.

- Uh..Az kemény.

- Túléltem. Csak kár, hogy nem tudom, kire hasonlítok jobban...

- Határozottan anyukádra.

- Gondolod?

- Tudom. :)...Nézd csak, ott vannak Narutoék.

- Tyű, Hinata kicsípte magát. Én meg...pff

- Gyönyörű vagy.

- Ne csináld, mert elpirulok. :)

- Már késő. Cuki vagy, mikor pirulsz.

- Sziasztok!

- Sziasztok.

- Hű, jól néztek ki!

- Ti nem különben.

- Ülünk ablakhoz?

- Aha.

Elfoglaltuk a helyünket.

- Jó napot! Mit hozhatok?

Na ha láttatok már pincért...hát ez nem olyan! A hideg kiráz tőle, mégis vonzó melegséget áraszt. Nem, nem buzi! Sasukéhez hasonló magasságú, hosszú, fekete hajú-elég izmos-fiú. Bocs. Fiú? Olyan 19-20 év körüli.

- Én egy csoki likőrt kérek.

- Én is.

- Sasuke? Iszunk sört?

 - Jöhet!

- Rendben.-oda adta az étlapot.

- Kedves.

- Az, de kissé hűvös nem?

- Hm...Nem tudom, nekem nem tűnt fel.

- Nyugi, itt mindenki ilyen. De nem bántanak.

- Még jó.

- Ritkán látnak itt ilyen csinos és fiatal lányokat. Ezért kicsit begerjednek. :D

- Ne ijesztgesd őket, baka. Na? Ki mit eszik?

- Fogalmam sincs...Minden olyan drága.

- Ne foglalkozz vele. Kérj amit szeretnél.

- Biztos?

- Persze.

- Oké, akkor tudom. A 47-est.

- Ó, micsoda ínyenc vagy. :P

- Most az egyszer olyat fogok enni, amit máskor nem. Ezért vagyok ínyenc?

- Nem, de azért ismerd el, hogy az aszalt paradicsomos, parmezános csirke őzgerincformában, nem hétköznapi kaja.

- Elismerem. Krumplipürével kérem.

- Igenis! XD

- O.O

- Jól elvagytok.

- Nem azért hívtál, hogy szórakoztassunk titeket? XD

- -.- Nem...Nem csak ezért.

- Hát?

- Mert a barátaim vagytok, azért.

- Jaaa, ez természetes akkor is, ha nem duplarandizunk.

- Felejtsd el. Csak egy baráti gesztus volt.

- Jól van na. Ne sértődj meg. Kösz, hogy hívtál.

- Nincs mit.

- Sikerült választaniuk?-tért vissza a pincérfiú, akinek most megláttam a névtábláját. Zack Johns. Ezek szerint angol.
Miután leadtuk a rendelést, Sasukének megakadt a szeme valamin. Egy hosszú, szőke hajú pincércsajon. Ez még nem is zavart annyira, de amikor odajött, hogy rendeltünk-e már és erre Sasukének az volt a válasza, hogy:"Már csak a telefonszámodra várok." akkor az enyhén szólva meghökkentett. Meglökdöstem a vállát.

- Mi az?

- Semmi. Csak felcsillant a szemed a csaj láttán. És minek kell a száma? Ő is csak egy éjszakáig kellene...

- Nem, ő háromra. Féltékeny vagy? Cukiii. XD

- Menj már! De ha egyszer jegyben járunk.

- :D A csaj is tudja, hogy csak vicc volt. Ne legyél már ilyen merev.

- Nem vagyok merev. De nem kéne minden lányra rámozdulnod.

- Igaza van. Vele randizol, vele jársz, szóval ne kezdj ki mással!

- Jól van, bocs. De felfújjátok...

- Valószínű. -.-

- Hinata, milyen csendben vagy.

- I-izé...

- Ne félj tőlünk, nem harapunk.

- Főleg ő. Csak ugat. XD

- És harap is! Ha kell!

- Nem hiszem el. 107 éve ismerlek, nem harapsz, max rúgsz. XD

- 107???

- Ja tényleg, még nem is tudod.

- Hogy 107 éves vagy?

- Öhm...aha. De valld be, nem látszik.

- Hát nem. És remélem, nem is fog.

- Nem fog. Csak 30 évig öregszünk, de nem évenként.

- Nekem ez elég zavaros.

- Hogy magyarázzam?...Mi lassabban öregszünk mint az emberek. Én 107 vagyok, de 17-nek látszok.

- Ahha...És akkor én most...?

- Nulla éves vagy, mivel most jöttél.

- Király. Egy nap alatt ennyi infót.

Zack kihozta a kajáinkat és amikor az én tálamat tette le elém, vetett rám egy igen furcsa pillantást, amit Sasuke szerencsére nem vett észre. De Naruto annál inkább. Kérdőn rámnézett, mire én csak ingattam a fejemet, hogy el ne mondja Sasukének, ő pedig bólintott.

- Mi vagy te, kiskutya?

- Elzsibbadt a nyakam.

- O.O Naruto elég régóta ismerlek, hogy tudjam, mikor kamuzol.

- De én nem kamuzok. Együnk!

Vacsi után a fiúk fizettek. Ám, mielőtt felálltunk volna, Zack újra rámnézett és ezt, nem lehetett nem észrevenni.

- Hé!

Zack némán állt Sasuke előtt.

- Ez mi volt?

- Nem tudom, miről beszél...

- Ne gyere nekem ezzel a baromsággal, lejárt lemez!

- Elnézést uram, megsértettem volna?

- Hát azt éppen nem, de elég érdekesen méregetted a barátnőmet!

Erre már kijött egy öltönyös, sötét aurájú fazon. Érdekes módon, mindenki más békésen ült az asztalnál.

- Sajnálom. Nem akartam megbántani, csupán nagyon szépnek találtam a kisasszony ruháját. (És ritka az ilyen friss hús idelent...)

 Boom! Sasuke öklének a nyoma Zack arcán vöröslött. 

- Sajnálatos módon, tudok a gondolataidban olvasni. Ha akarok. És nem tetszett amit láttam!

- Sasuke!

- Kérem, bocsásson meg neki, fiatal úr!-mondta az öltönyös.- Még új itt nálunk, nem tudja...-ránéz Zack-re- mi az illem.

- Megbocsátok. Viszont ide többet be nem teszem a lábamat!-azzal kiment.

Mi elköszöntünk, majd Sasuke után siettünk. Naruto jobbnak látta, ha odébbál, így Hinatával folytatták a randit. Sasukével a kocsi felé mentünk.

- Kicsit azért durva voltál. A pincér talán nem a legjobb, de a kaja *w* valami szenzációs volt...

Lehetett látni rajta, hogy nincs jó kedve.

- Ha nem lettél volna ott...megölöm. A pokol legmélyebb bugyraiba küldtem volna.

- ...-megijesztett.- Csak viccelsz ugye?

- Halálosan komoly.- beültünk a kocsiba.

- De...mire gondolt, hogy így bepöccentél? :)

- ...

- Sasuke...

- Hagyj vezetni.

- Jó...

Egyetlen szót sem szólt az úton. A szobánkba érve sem, ráadásul hívatta az apja. Amíg ő kiment, én átöltöztem kényelmesebb ruhába, befészkeltem magam az ágyba, és a falnak dőlve olvastam. Illetve, olvastam volna, ha találtam volna olyan könyvet, ami érdekel. A halál angyala, A pokol őrzői. Szóval olyan könyvek, amiknek köze van a halálhoz. Nem volt hozzá hangulatom, ezért tovább keresgéltem az ágy alatti dobozban. Egy fekete könyvet találtam az alján. Nem volt rajta felirat.

- (Talán Sasuke naplója?) Azonnal elhessegettem ezt a gondolatot, amikor eszembe jutott Sasuke természete. Mikor kinyitottam, mosolygás fogott el. Egy album volt. Fényképek a kicsi Itachiról és Sasukéről.

Egy vörös hajú lány is volt egy-két képen.

- Mi az?

- Jézusom! A szívbajt hozod rám!

- Nem hallottad, mikor bejöttem?

- O-olvastam.

- Mit?

- O.O A...A pokol őrzőit.

- Ahaa...Nem tudom miért tetszik az neked. Szerintem szörnyen unalmas.

- ...Öh...Miért hívott az apád?

- Hallotta, mi volt az étteremben. Leszidott, főleg.

- Hát, azt nem csodálom.

- Miért értesz egyet vele?

- Mert igaza van. Balhét csináltál, holott semmi sem történt. Felesleges volt...

- Felesleges?!

- ...

- Azt mondod, felesleges volt helyretennem azt a pincért?!

- Sa-Sasuke én nem...

- Csak mert...-közelebb hajolt.- te nem tudod, mire gondolt, ne legyél ilyen megértő! Ha nem lettem volna ott...meglehet, hogy nem csak távolról nézett volna meg...

Megszeppenve, könnyekkel küszködve ültem az ágyban.

- Baromság!-húztam fejemre a takarót.

- O.o

- Mit zavar téged, ha valami ilyesmire gondolt? Mindenkinek vannak mocskos és perverz gondolatai, ha a tieidet látná az apád, nagy verést kapnál!

- >.< Ezek szerint neked is van? Fogadok, hogy rólam fantáziálsz!

- Ne fogadj velem! Perverz ördög!

- Naaa.-lehúzta a takarót.-Mérges vagy?

- ..Ja.

- Bocsáss meg, cica.-puszit nyomott a nyakamra.- Bevadultam mert féltékeny lettem.

- Jó duma, csakhogy túl jól ismerlek!-meglöktem.

- Tényleg! Csak én nézhetek rád úgy...Csak az enyém vagy!

- Hm...Ne hízelegj. És ne sajátíts ki. Én nem valami tárgy vagyok!

- Tudom.

- Csak Narutot ismered kiskorod óta?

- Ez most hogy jutott eszedbe?

- Nem tudom, csak úgy jött.

- Hát, Dei-t és Sasorit is elég régóta ismerem.

- Csak fiúkat? Egyetlen lány barátod se volt?

- Csak egyetlen egy barátom van és az Naruto.

- O...Értem.

- Viszont, nem. Egy lányra sem emlékszem. Ismerek párat, de őket csak 20-30 éve.

- Aha...

- Miért? Féltékeny vagy? :3

- Nem, csak kíváncsi voltam.

- ...Sajnálom, hogy így sikerült.

- Hm?

- A randi.

- Ja, hogy az? Semmi baj, megértem, hogy ideges voltál.

- Nem vagy te beteg? Az előbb még haragudtál, most meg megértesz?

- (Észrevette?) Jobban belegondoltam és rájöttem, hogy nem kellett volna felfújnom a dolgot.

- O.o

- :) Örülök, hogy randiztunk. Jól éreztem magam.

- Szeretnél egy jó befejezést? :P

- Csábító...Talán, de előtte vennék egy forró fürdőt.

- Minek? Ma már fürödtél! Nem menekülhetsz előlem!

- Azt csak hiszed. :P

Kergetni kezdett, én meg befutottam a fürdőbe. Falnak támasztotta a kezét..nem engedett. Megcsókolta a nyakamat, majd mélyen a szemembe nézett.

- Soha ne hazudj nekem!

- Jó...

- Nem. Nem jó, mert nem voltál ezzel tisztában. Mikor bejöttem, hazudtál. Mi volt a kezedben?

- Egy könyv.

- Eddig oké. De biztos, hogy nem a "Pokol őrzői", mert latinul van írva és ha csak nem tanultál meg egy-kettőre latinul, egyetlen szót sem értettél belőle. Még én se értettem mindent, pedig jópár nyelvet be kellett nyalnom...

- ...Jó, oké. De ne haragudj, hogy megnéztem! A régi fényképalbumot lapozgattam. Nagyon cuki voltál te és Itachi is.

- Miért haragudnék emiatt?

- Tőled bármi kitelik.

- Félsz tőlem...

- Sasuke...Én csak azt hittem, hogy...hogy nem szereted, ha az emlékeid után kutatok és...

- Szeretlek!

- Az jó, mert én is. :)-megcsókoltam, mire ő visszacsókolt. Alig kaptam levegőt. Fullasztó, és édes csók volt, aminek azt akartam,hogy  sose legyen vége.

- Ízlett?

- Perverz!

- :) Fürdünk együtt?

- Még szép!

Kopp-kopp.

- Megnézem, ki az.

- :3 Várlak.

- Ó, szia, Sasori!

- Szia!

- Gyere be.

- Köszi. Sasuke hol van?

- A fürdőben.

- Ja, bocs, nem akartam semmit megzavarni...

- Dehogy, semmi baj. Vele szerettél volna beszélni?

- Hát nem, csak hallottam mi történt ma.

- Ó, hát mindenki tudja?

- Nagyjából kb. az egész kastély.

- A szép...Mondd csak, ha már itt vagy...

- Igen?

- Elég régóta ismered Sasukét nem?

- Mondjuk.

- Nem tudod véletlenül, hogy ismer-e kiskorától egy lányt?

- Miért kérdezed?

- Találtam egy fényképalbumot és az egyik képen volt egy vörös hajú lány. Kérdeztem Sasukét, de egy lányra sem emlékezett, akit gyerek kora óta ismer. Vagy csak titkolja.

- Hát, nem tudom Sasuke kit ismer és kit nem, én csak egy vörös hajú lányt ismerek és azzal jobb, ha szóba sem állsz.

- Miért?

- Karinnak hívják. Beképzelt fruska. Mielőtt jöttél, folyton Sasuke körül bolyongott. De nem akarok túl sokat mondani.

- Nyugodtan, hamár ő nem mesélt semmiről.

- Hát, elég gyakran töltötték együtt az éjszakát. A csaj amúgy a kastély túloldalában lakik, a nyugatiszárnyban. -.- Én soha többet nem megyek oda.

- O...

- Csodálkozom, hogy eddig nem találkoztál vele. Hisztis egy liba főleg, ha valami nem úgy történik ahogy azt kigondolta.

- Értem...Vagyis problémás.

- Nem kicsit. :D De megverem, ha ide jön! ^^

- Nem kell, köszi. :)

- Akkor én megyek. Szia!

- Szia! Jó éjt!

- Jó éjt!

*

- Ki volt az?

- Sasori.

- Mit akart?

- Tulajdonképpen semmit. Hallotta, mi volt ma.

- Ki nem?

- Szóval tényleg az egész kastély tudja? Ó, Istenem!

- Isten nevét hiába ne vedd, inkább gyere be mellém.

- Tudod, hogy a hideg kiráz tőled? És mit jössz nekem a tízparancsolattal? Ez természetellenes.

- Miért ráz ki a hideg? XD

- Mert rohadtul perverzek a gondolataid.

- XD Cicám, te már azt is tudod, mire gondolok?

- Nem nehéz kitalálni. Na...fordulj el!

- Semmi újat nem látok, már bocs. De ha ettől jobb neked, akkor becsukom a szememet.

- Kösz.-.-

...

- Oké, kinyithatod.

- Na végre!

Fürdés után Sasuke hozatott egy fantát és egy sört. Még szép, hogy az enyém volt a fanta!

- Most tényleg nem szereted a sört?

- De, de nem azt amit te iszol. Nekem túl keserű.

- Annyira nem is rossz.

- Ne hazudj nekem, soha!

- ...Ez most hogy jött ide?

- Te mondtad nekem, emlékszel? Alig fél órája.

- És?

- Én is elvárom ugyazezt.

- Okés.

- (Szóval nem mondod el, mi?)

- Mit?

- He?

- Mit kéne elmondanom?

- Ó, gonosz! Olvastál a gondolataimban!

- Nem tehetek róla, olyan hangosan gondoltad, hogy kimondtad!

- Tényleg? (Basszus!)

- Aha.

- Nem érdekes..

- Sakura. Nem titkolok semmit.

- Jó, én elhiszem. (Meg a francokat!) -De ne olvasgass a fejemben!

- Nyugi, már nagyon ritkán szoktam.

- Remek. De honnan tudjam, mikor?

- Ígérem, hogy a tiédben sosem nem fogok.

- Nem tudom 100%-ig elhinni, de oké.

- :) Ha van kérdésed, most tedd fel.

- Ki az a vörös hajú csaj, aki a fényképen van?

Szerencsétlent olyan váratlanul érte ez a kérdés, hogy a sör egy részét kiköpte, a többit pedig félrenyelte.

- *köhög*- Hogy ki??

- Én is ezt kérdeztem. Azért meg ne fulladj válaszolás előtt.

- Milyen képen?

Elővettem és rámutattam.

- Ezen.

- Ja ez? Ő..ő a másodunokatestvérem.

- Tényleg? Miért nem hallottam róla soha?

- Nem tudom...Nem kérdezted. Ritkán találkozunk.

- Értem. És hogy hívják?

- Kar...mella.

- Karmella? Szép név.

- Aha.-ivott.-Nem vagy álmos?

- Miért, te igen?

- Hát igen, elég késő van és mozgalmas napunk volt.

- Igaz...

- Mi a baj?

- Semmi, csak azt hittem...

  *Perverz mosoly és orrvérzés*  - Ja, hát abban benne vagyok, ha szeretnéd...

- Te nem szeretnéd? Akkor nem kell.

- De-de! Persze, hogy szeretném, csak nem gondoltam, hogy te is.

- :) Volt hozzá hangulatom, de...most, hogy mondod én is kezdek álmos lenni, elég korán keltünk. Jó éjt!

- (Basszus! O.O) J-jó éjt.

Sasuke nem bírt aludni, így éjfél körül kiment a szobából.

- Sasori?

- Szeva.

- Mi a rákot keresel itt?

- Nyugalmat. És te?

- Én...Nem tudok aludni.

- Kérsz?

- Mi az? 

- Bor.

- Jöhet. Kösz.-leült.

- És miért nem tudsz aludni?

- Sakurán gondolkoztam. Képzeld, megtalálta az egyetlen olyan fényképalbumot, amiben Karin is benne van.

- És ez baj?

- Hülyéskedsz? Ha rájön, hogy ki ő, nekem annyi!

- Miért? Félsz tőle?

- Nem. -.-

- És akkor most hazudtál neki?

- Mi mást tehettem volna?

- Mondjuk elmondhattad volna az igazat. Abba még senki nem halt bele.

- Ráadásul tök hamar elaludt...

- Ez a te bajod! Hogy életedben először nem feküdt le veled az akit kívánsz. Meg is érdemled.

- Hé, fogd vissza magad!

- Bocs. De ez így van, fogd fel amolyan büntetésként, amiért kamuztál neki.

- De ő nem tudja, hogy...Te! Ugye nem...?

- A sors kezét nem irányítom.

- Basszus!

- Amúgy Deidara beszélt Karinnal. Találkozni akar veled, ezért mentem be hozzátok.

- Mi? Nee, csak Karint ne! Mikor?

- Holnap.

- O.O

- Mi ez a fej? xD

- Holnap? Ezt nem hiszem el!

- Mit mondtál Sakurának Karinról?

- Hogy...a másodunokatestvérem, és hogy Karmellának hívják.

- O.O...X'DD

- Ne röhögj, nem poén! Most mit tegyek?

- Koptasd le Karmellát, Narutoékkal meg lefoglaljuk Sakurát.

- Hogyan?

- Az a mi dolgunk.

- Kösz.

- Sakura miatt teszem.

- Karin és Deidara mikor beszéltek?

- Délután, mikor a boszorkány átjött és téged keresett.

- Francba...

- Mikor tervezed elmondani Sakurának az igazságot?

- Lényegben..tudja.

- Ezt fejtsd ki nekem.

- Tudta, hogy vannak illetve voltak ágyasaim. Szóval, ha épp Karin az egyik, hát ez van. Csak le kell koptatnom, és ennyi.

- Szóval ezzel a probléma megoldva? Úgy érzed?

- Ja.

- Hát, te tudod...

- Tudom, hát!

- Most, hogy ezt megbeszéltük, alszom egyet. Te is menj, lehet, hogy felébredt és téged keres.

- Kösz, hogy meghallgattál.

- Nincs mit, Mr Ördög.

- Most az egyszer elnézem, hogy így hívsz, de ne szokj hozzá. Cső.

*

- Saku...alszol?

- Nem éppen. Merre jártál?

-  Semerre. Csak nem tudtam aludni és nem akartalak zavarni.

- Nem zavartál volna.

- Ennyire hiányoztam? :3

- Ó, nagyon, nem bírok létezni se nélküled. Megpusztulok a magányban, remélem, érzékeled a szarkazmust.

- Én is imádlak. :)

- De most már csitt, és aludj, mert nem akarok holnap fáradt lenni.

- Jó. :)-átkarolta a derekam én pedig a szuszogásának ütemére aludtam el.

Másnap:

- Jó reggelt Saku.

- Hmm...Még nem vagyok ébren...

- Dede. 9 óra, lassan ki kéne kelned az ágyból.

- Hagyjál.

- Mit mondtál?

- Hagyjál engem hajnai 9-kor!

- Hajnali?? x'D Imádlak Saku.

- Teszek rá, én még aludni akarok!

Megpuszilta a nyakamat.

- Még aludhatsz, amíg elmegyek fürdeni.

- Hm..Jó, de ne siess...

- Meglátom, mit tehetek. :)

10 perccel később:

- Te most visszaaludtál?

- Nem. Felöltöztem és utána aludtam vissza.

- Nem kényelmetlen a farmer?

- Annyira nem. Rövid nadrágban vagyok.

- Gyere ide. :)

- Gyere ide te, most miért nekem kell felállnom?

- Hozassak reggelit?

- Te akarsz valamit..Mit követtél el?

- Még a feltételezés is sértő! Azért hozatnék kaját a szobába, mert lusta vagy felkelni és lejönni velem a konyhába.

- :/ Ez igaz.

Reggeli után:

Kopp-kopp

- Szabad!

- Jó reggelt!

- J-jó reggelt.

- Bocsi a zavarásért, de elrabolnánk Sasukét egy percre.

- Én meg Sakuhoz jöttem. :)

- Oké.-Sasuke ki ment Narutoékkal.

- Hát, ketten maradtunk.

*

- Karin támad?

- Egy órán belül itt lesz, nem egyedül jön. Az apját is hozza és úgy néz ki, egész nap a véredet fogja szívni.

- Zseniális. Na mindegy, csak Sakura ne tudjon semmiről. Amúgy Naruto, honnan tudsz róla?

- Sasori Itachinak és nekem is elmondott mindent.

- Ki tudja még? O.o

- Hinata.

- Akkor jó. Mi a terv?

- Mondom.

*

- Hogy vagy?

- Jól..Miért?

- Csak kérdeztem. Sasuke mellett nem lehetek biztos semmiben. xD

- Igaz. És te hogy vagy?

- Kicsattanok. Mondd csak, lenne kedved eljönni velem egy kis sétára a városban?

- Persze.

- Tényleg? O.o

- Miért lepődtél meg? 

- Nem tudom. Arra számítottam, hogy győzködni kell majd a tegnapi után.

- Á, dehogy. Ez még nem tart vissza attól, hogy együtt legyek veled.

- Nahát, még egy ilyen kedves megjegyzés, és elpirulok. xD

- Sasuke azt mondta nekem, amikor először találkoztunk, hogy a bunkózás pozitív dolog itt.

- xD Képzelem miket mondtál erre.

- Azt hiszem, hogy kedves és cuki...vagy valami ilyesmi.

- Sejtettem. De bizonyára rájöttél, hogy ez nem így van. A "pokol" szóról mindig valamilyen alvilág jut az emberek eszébe,tűzzel és egy patás ördöggel, legalábbis legtöbb esetben.

- Megnyugtatlak, minden esetben.

- Ez aztán a csapás! Ilyen hírnevet...

- Miért nem reklámozzátok a poklot? xD

- Jó ötlet, lennél a reklámarcunk? xD

- Persze! xD

- Mi ilyen vicces?

- Semmi. Na mi megyünk, 10-kor találkozunk a bejáratnál.

- Jó. :)

*

- Miről beszélgettetek? 

 - És ti?

- Elmegyünk sétálni, ha nem bánod. Amúgy csak kérdezte, hogy vagyok.

- Ahha.

- Na, nekem nincs titkolni valóm. Te jössz. Miről beszélgettetek?

- Ha nem hívtak volna ki, tudhatnál róla.

- Vagyis titkolózól?

- Ahj, mindig csapdába csalsz, ez nem ér!

- Jó, ha nem akarod, nem mondod.

- ...Most haragszol? 

- Én? Nem, nem haragszom. Sose haragudtam rád.

- Aha, és akkor tegnap?

- Miért, mi volt?

- Egyik pillanatban még akartad, aztán leráztál.

- O.o Ez a te bajod? Hogy nem feküdtem le veled?

- Hát...igen!

- Te tényleg nem vagy százas! -.- Orvosi kezelésre szorulsz.

- Most miért?

- Azt mondtad, fáradt vagy. Gondoltam, akkor aludjunk, erre ma reggel számon kérsz?

- Bocsánat, de te mondtad, hogy ne erőltessem és hogy ne legyek perverz!

- Nem mondtam ilyet. Csak unom, hogy minden gondolatodban van perverzség. Én kérek elnézést, majd ma este kárpótollak.

- Adj egy csókot!

- Szeretlek.

- ...

- Cuki vagy, mikor durcizol. ^^

- ...

- Jó, elmondom. Meglepetést tervezek neked, Narutoék pedig segítenek. Nem akartam, hogy tudd, de hát..

- :) Elmondhattad volna, a meglepi az is marad.

- Igaz. :)

- Na..én is lefürdök, ha már bemegyünk a városba.

- Oké.

- Imádom a tetkódat. :3

- Te mit keresel itt?

- Gondoltam, csak bejöhetek a saját fürdőszobámba.

- Hát, gyere. De tudtommal már fürödtél.

-Így van. :3 De olyan jó nézni téged.

- Menj és intézd a dolgaidat. Ha nézel, nem merek megmozdulni.

- xD Cuki vagy.

Furcsán éreztem magam. Tudtam Karintól és tudtam, hogy Sasuke hazudik..mégsem voltam képes haragudni rá. (Mérgesnek kéne lennem..Mindenki így érezne a helyemben.Nem?) Mégis úgy viselkedtem, mint aki beletörődött. Sasuke persze nem is sejtette, mennyit tudok ."Karmelláról" nem is esett szó, csak amikor Itachival kettesben voltunk a kocsijában. Vagy ugyanazt a kocsit használják Sasukével, vagy nagyon egyforma az ízlésük. Még az illatosító is ugyanazt a fenyőillatot árasztotta a tükörre akasztva, mint amit tegnap éreztem Sasuke mellett ülve.

*

- Jól vagy?

- Hm?

- Zavar az illat?

- Ja, nem. Tetszik. Szeretem a fenyőt.

- Akkor jó. Mehetünk?

- Persze. :) Amúgy..tudok a meglepetésről. Úgyhogy nem kell megjátszanod magad.

- Meglepetés? O.o

- Igen, Sasuke elmondta.

- (Ez mit talált ki már ki???)- Oké.

- ..Le kell buknom?

- Nem kell. Miért?

- Mert tegnap...

- Megijedtél?

- Igen.

- Ezt a ruhát, ami rajtam van, apámtól kaptam. Az övé volt és elég erőteljesen érződik rajta a szaga. A lelkek érzik az illatod, de félnek tőlem. Ezért nem kell aggódnod, nem fognak megtámadni.

- Azta...Tök jó, hogy napról-napra többet tudok erről a helyről.

- Tudsz már valamit az unokatestvéredről?

- Nem, és őszintén szólva el is felejtettem, annyi minden történt.

- Szeretnél vele találkozni?

- Itt van?

- Elviletlek hozzá, ha szeretnéd.

- Még szép, hogy szeretném.

- :)

- Megjöttünk.

- Hol vagyunk? 

- A lelkek erdeje előtt. Azok a lelkek jutnak ide, akiket még nem tudnak...elhelyezni. Itt várnak napokig, hónapokig, évekig. Céltalanul bolyonganak...Ide nem mehetek veled.

- Miért?

- Ide csak azok mehetnek, akik valaha emberek voltak,

- ...Yuri itt van bent?

- Igen. Csak gondolj rá, és hamar megtalálod.

- Rendben.

Elindultam az erdő felé. Ahogy visszapillantottam Itachira, az volt az érzésem, utoljára látom. De ő csak bíztatóan mosolygott a kocsi mellett.

 Az erdőbe nem volt madárhang, ahogy megszoktam. Alig szűrődött be egy kis fény a fák lombjai között, de nem volt szükség a Napra hogy lássak. A lelkek  gyenge fénye éppen elég volt ahhoz, hogy lássam, hová lépek.

Minél beljebb mentem, annál hidegebb és sötétebb lett. Nem tudtam hová is kéne mennem, csak követtem a szél fújását.  Egyszer csak,mintha valami megállított volna, nem sétáltam tovább. Egy hatalmas fa mellett álltam. Felnéztem, de nem lehetett látni a tetejét. Talán a felhőkig ért. Nem lepett volna meg. A törzse olyan vastag volt, hogy legalább 20 lépés lett volna körbejárni. Ahogy nézegettem, megláttam egy vésetet. Talán latin nyelvű lehetett, nem értettem. Nehezen kivehető volt minden betű. 
- De ligno animas.
Összerezzentem a hangra. A lábam földbe gyökerezett. 
- Másnéven az élet fája. 
Megfordultam. Zack állt ott.
- (Mit kereshet itt?)
- Megijedtél?
- Ö...Mit keresel itt?
- Itt élek. 
- Itt? Úgy érted az erdőben? 
- Úgy van. Ezek a fák sokunknak nyújtanak menedéket. Te miért vagy itt?
- Keresek valakit.
- Hogy hívnak? 
- Sakurának. 
- Örvendek Sakura. Zack Johns vagyok.
- Tudom. A névtábládon láttam. 
- Hm..Kit keresel? 
- Egy rokonomat. Azt mondták, itt lesz. Járkáltam, és itt kötöttem ki.
- Gondolom, akkor a fában van.
- Mi? Azt meg hogy?  
- Figyeltél az előbb? 
- Igen,ez az élet fája vagy mi. Ami elég bizar név idelent.
- Ha japánra fordítod, ezt jelenti. Más nyelveken lelkek fájának nevezik. 
- Hogy kerülnek ebbe a lelkek? 
- Ez a fa többszáz lélek összessége. Akkor keletkeznek, amikor egy napon egyszerre halnak meg a fenti világban. 
- De miért kerülnek ide? Ide le. Biztosan tudom, hogy Yuki nem bűnös..
- Yuki? Ő az akit keresel?
- Igen..Az unokatestvérem. 
- Így már világos. 
- Hát nekem nem. 
- Miattad van itt. Te vagy az egyetlen akije meghalt, így addig itt marad míg valaki, aki közelebbi rokona meg nem hal. 
- És addig egy fában kell élnie??
- Nem. Jelenleg alszik, de ha sikerül felébresztened, kikerülhet belőle. 









-